.svg)
(Álljunk meg egy szóra Cserna-Szabó Andrással. Az E-MIL és a Bulgakov irodalmi beszélgetősorozata László Noémivel)
Szerda este sört rendeltem a Bulgakovban, és nem sok kedvem volt egy irodalmi esthez.
Szabó Tünde fotója
De László Noémi és Cserna-Szabó András jót beszélgettek, és jó volt őket hallgatni. Elmúlt a rendezvényfílingem, ellazultam, és jókat mosolyogtam. Mert a beszélgetés vicces, könnyed volt, és teljesen igazinak tűnt. Az irodalom persze adott volt, és ha Cserna-Szabó a meghívott, akkor nyilván a gasztronómia is hamar felbukkant. A harmadik visszatérő téma talán már nem volt ennyire egyértelmű: Kolozsvár. Rögtön az elején kiderült, hogy a Szíved helyén épül már a halálcsillag megírásához éppen ide, Kolozsvárra „menekült” a szerző, hogy édesapja itt született, és a Veszett paradicsom egyik, Kolozsváron játszódó szövege is terítékre került.
Szabó Tünde fotója
Irodalmi talk show volt ez, írom ezt mindenféle pejoratív felhang nélkül. Megtudtam Cserna-Szabó Andrásról, hogy miként jutott el a paprikás krumpli szintjétől a körmös pacal magasságáig, amit legutóbb velős csonttal is megcsavart. Hogy az írói munka rendkívül magányos elfoglaltság, jobb állapot a társszerzőség. Hogy mikor elkezd a (persze úgynevezett) valóságról írni, az mindig megbicsaklik. Hogy a magyar konyhát a paprika tette tönkre, igaz, azonosítható is így lett. Hogy íróként nem sok dolga van a győztesekkel, boldogokkal és normális emberekkel. És még egy nagy csomó ilyen dolgot, amitől persze, hogy kedvem kerekedett Cserna-szövegeket enni.
Szabó Tünde fotója
Szabó Tünde fotója
