„Kisebbségben élni többségi tudattal nem lehet” Cseke Pétert és az Újságírás Szakot ünnepelte a Kolozsvár Társaság

Többszörösen jubilált február 4-én a Kolozsvár Társaság: a kolozsvári újságírás intézményesített, egyetemi oktatása 25 éve működik, ennek egyik kulcsfigurája, Cseke Péter irodalom- és sajtótörténész pedig 75. születésnapját ünnepelte. Ennek alkalmából bemutatták a Cseke Péter által szerkesztett és sajtó alá rendezett, Jancsó Béla levelezéseit összegző köteteket, valamint Botházi Mária egyetemi adjunktus szerkesztésében egy ünnepi tanulmánykötet is napvilágra került, amelyeknek szerzői nagy részben Cseke Péter egykori tanítványai, kollégái.
A kolozsvári kulturális élet fontos szereplői feltűnnek, eltűnnek, majd jobb esetben akad egy elkötelezett irodalomtörténész, aki újra felhívja a szakma figyelmét rájuk. Ez Jancsó Béla esetében sem történt másképp, az első lépést Mikó Imre tette meg, majd Cseke Péter foglalkozott tüzetesebben az elfeledett életművel és a Lakatos utcai hagyatékkal. A könyvbemutató során Szabó Zsolt is szóvá tette, hogy Jancsó Bélára ma már kevesen emlékeznek: részben visszavonulása, részben öccse, Jancsó Elemér felvilágosodás- és reformkori kutatómunkái vetettek rá árnyékot, ugyanakkor maga Cseke Péter is felidézte a bátyját sirató Jancsó Elemér szavait egy sétatéri padon: „ő volt a nagy, nem én”. Ezúttal azonban elsősorban Jancsó Béla irodalomszervezői és tehetséggondozói szerepvállalása került előtérbe (aki többek közt Tamási Áronnak is nagy támogatója volt), valamint a Tizenegyek antológiájában közölt szövegei, annak gondozása, valamint utóélete.

A Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula Jancsó Béla példaértékű vitaetikáját és türelmét emelte ki, amelyről gyakran tett tanúságot, ahogy – a visszaemlékezések alapján – a Főteret járta, alkalmas vitapartnereket keresve. Mindezek mellett a levelezéskötetek gyors, egymás utáni megjelenését, problémagazdagságát és kérdésfelvetéseit is lenyűgözőnek tartotta, kissé anekdotaszerűen kiemelte a Dimitrie Gusti iskola módszertanát és a falukutatásokat megakadályozó bürokráciai buktatókat. Maga Cseke Péter is számos anekdotát megosztott a résztvevőkkel, többek közt a Debreczeni Lászlóval folyatott közös munkát idézte fel, irodalomtörténeti pályájának indulását, majd a sajtósképzésben vállalt szerepét.

Az est második részét már nem csak a kutatott, hanem a kutatóról való megemlékezés és tisztelet képezte, ilyenkor került bemutatásra a Párhuzamos életutak című emlékkötet, amely Cseke Péter 75. születésnapjára készült. Amellett, hogy a Korunknál dolgozott, a váradi Ady Endre Sajtókollégiumba is eljárt órákat tartani, amíg 1995-ben a kolozsvári Politikatudományi Kar indulásával párhuzamosan a filozófia és szociológia tanszék „ifjú titánjaival” karöltve megalakul többek között az Újságírás Szak is, amely később doktori képzéssel is bővül – Cseke Péter büszkén idézi fel, hogy meghívása óta legalább negyven mentoráltja szerzett doktori címet. Ugyanakkor Botházi Mária kiemelte, hogy maga Cseke Péter is rendkívül termékeny szerző, ugyanis legalább 40 önálló kötettel rendelkezik (ezek közül öt jelent meg a tavalyi évben), munkáiról leginkább egy következtetés tűnik ki, amely akár az est jelmondata is lehetett „Kisebbségben élni többségi tudattal nem lehet.”

Az ünnepi kötetet Botházi Mária egyetemi adjunktus, az Újságírás Szak munkatársa mutatta be, ezt követően Győrffy Gábor köszöntötte Cseke Pétert, felidézte első találkozásukat, az emlékezetes szerkesztőségi gyűléseket, együttműködésüket, a Finnországban bemutatott szakdolgozatát, amelyben a sajtócenzúra működését vizsgálta, valamint a MEDEA Egyesület megalapítását mint jelentős mérföldkövet a helyi sajtótörténetben. A jó hangulatú, nosztalgikus estet a Kolozsvári Társaság borkóstolóval és állófogadással zárta.

Fotó: Horváth László