.svg)
Ma már nem húzza föl szemöldökét
Lászlóffy Aladár, nem hümmög
Király László, hogy próza, avagy líra,
és nem simítja őszülő haját kötekedőn
Mózes Attila, ma már nem kaszál el
Szőcs Pista bácsi két lágy sumérozás között,
K. Jakab Antal sem ironizál, hogy neked a
kötött forma nem testhezálló, ma már
Fekete Vince nem ül a kispadon, csak
ontja mesterműveit messziről gazdagon,
két helyiség közt az ajtókeretben
nem int kezében jó pipával jó
Szilágyi István, ma már
Mária is elvont magasban nyomja el
a csikket, mert az írástudatlanon
olvasószerkesztő mégsem segíthet,
magyarul tudni kell,
ott nincs mese,
ez a lap nem
komolytalanok szennyese,
itt tudják, merre hány betű,
mi mulandó, mi örök életű
a halódó halomban,
és meg is mondják nyomban,
majd csuklód fogva kitapintják
dadogó pulzusod,
s bármit, bármennyit töltenek
– iszod.
