„Főnök, van még egy fröccs?” - Márkus-Barbarossa János a mítoszok újrateremtéséről és a Transznirázsi mirázsról

Pénteken, augusztus 24-én a Kolozsvári Magyar Napok E-MIL rendezvénysorozatának keretei közt Márkus-Barbarossa János Transznirázsi mirázs című kötetét mutatták be a Bulgakov irodalmi kávéházban. A szerzővel Farkas Wellmann Endre beszélgetett.
Márkus-Barbarossa János költő, író, egykori E-MIL-elnök, hangszerkészítő – összegezte Karácsonyi Zsolt a bemutató előtt, majd átadta a szót a szerzőnek, hogy mutassa be a Transznirázsi mirázs című törperegény-párosát. Márkus-Barbarossa János hamar kijavította a helytelen műfaji kategóriát, szerinte ugyanis ez a kötet nem illik bele teljesen a törperegény korlátjai közé.

Ennek függvényében Farkas Wellmann Endre bevezetésként a műfaji besorolás problematikusságára tért ki. Felmerült a kérdés: miért választotta Barbarossa ezt a „műfajt” (már ha kategorizálható a Transznirázsi mirázs ilyen szinten), mennyire volt tudatos részéről. Hamar kiderült, Márkus-Barbarossa János új kötete két jól elkülönülő részre osztható, a bibliai párhuzam pedig nem véletlenszerű, ugyanis a keresztény mitológiakritika is hangsúlyos szerepet kap.
Farkas Wellmann Endre kiemelte a Transznirázsi mirázs nyelvi sajátosságait és parodisztikus jellegét, a szerző pedig megerősítette: ugyan nem ragaszkodik túl görcsösen egy konkrét műfaji besoroláshoz, a paródiát viszonylag pontos megnevezésnek találja, ugyanakkor úgy gondolja, a mitológiai ismereteink háromnegyede aktualizálásra szorulnak. A mitológia-szemlélet mellett erős politikai üzenetek is feltűnnek a regényben, ennek függvényében elkülöníthető néhány „erkölcsi tétel” a kötet alapján.
A cím apropóján a szerző röviden feloldotta annak jelentését: amíg a Transznirázs a karácsonyfalvi gáborcigányok által használt kifejezés a Nyárádon túli régióra, addig a mirázs egyfajta gyönyörű, csodaszerű esemény leírására használatos, ugyancsak az erdélyi régióban – természetesen ez esetben ironikusan. Ezt követően Márkus-Barbarossa János röviden ismertette a regény fő vezérelvét és jellemzőit, majd felolvasott pár részletet a friss kötetből, közöttük a hasonlóan ironikus Bibliográfiát, illetve Lottó című paródiaszöveget.