eu, fischer botond, declar pe proprie răspundere
hogy én vagyok fischer botond, a rák jegyében születtem, és a legnagyobb félelmem az
elrákosodás kínja, a fizikai fájdalom, lám nincs tetoválásom se, az aszcendensem
Allen Ginsberg
hogy all cops are bastards, kijárásitilalomfétis lesz az, ami annó a szobafogság, a szabadság
büdös klisé, az egyenlőség lumpenmatematika, a testvériség ezredvégtagú vérző tabu
hogy szorongásos depressziós vagyok, és nincsenek traumáim, amivel igazolhatnám ezt, és
irigylem a bipolárisokat, mert vannak mániás időszakaik
hogy őshonos kisebbségi prózaírónak születtem, és el akarom lopni a verset
hogy nem tudom, hogy kell élni, hogy hány dózis jambus a metamorfózis a Tábor hegyen, és
baszhatom, mert az alanyi líra halott
hogy nem én vagyok fischer botond, legalábbis hosszú évek óta ezen kínlódom, hogy ne
legyek, meditáció és pszilocibin, LSD és orgazmus, mindegy, tényleg dolgozom rajta
hogy kávéscsészeszemű terror az ébredés, melegházhatású gázokat izzadok
hogy nem tudok sírni, nem is fáj, csak kesergek a kereszten, nincsenek tesztek, nincs
mintavétel, csak valami minthajóga jéghideg szegekkel
hogy nem, nem tudok felmutatni bár egy igazán alkoholista, igazán agresszív apát se, pedig
abból aztán van mifelénk dögivel
bármit bevallok, bármit, csak adjatok valami drogot
vesztegzárelvonás, a határok lezárva, nem lehet hozzájutni
én terjesztem a koronavírust
sőt
én vagyok a koronavírus, ezt is elismerem, csak egy pillanatra engedjetek ki a levegőre,
engedjetek oda a lélegeztetőgéphez, egy szippantásnyi füvet, egy deci vodkát, valamit,
perverz szexet, buddhista szövegeket, mindegy, politoxikomán vagyok
bevallom, hogy én ettem meg azt a nyers denevért, félek a rágcsálóktól, és ezek még repülnek
is, nagyapám úgy mondta, hogy pocegér, én vagyok a nyersen megevett pocegér is,
csak adjatok valamit
(nyolcévesen a járványkórházban voltam két hetet, hepatitis A, sárgaság, nagyapám úgy mondta, anyám nélkül, mindenki nélkül, rettegtem, reggel vénaszúrással ébresztettek, nemigen várták meg, hogy magamtól felébredjek, a többi beteg gyermekkel a verekedő patkányokat néztük a kórházudvaron, nekem ez is elég jó trauma, a világnak nem, de a rágcsálóktól irtózom)
bevallom, hogy nem gyűjtöttem szelektíven a szemetet, furikáztam az euro II-es autómmal,
just for fun, a múltkor pedig műanyagszatyrot kértem a szupermarketben (nem a
piacon!), mert nem fért be a sok sör meg tömény a vászonszatyorba
hogy nem csak maszturbálni, de magamat sajnálni is naponta szoktam, és jól esik, annyira jól
esik
és bevallom persze, hogy el akarom lopni Erdélyt
bevallom, hogy nem igaz, hogy az öngyilkosság gyávaság, hogy Cobain gyávának tartotta
magát az öngyilkossághoz, hogy a gyávaság ment meg milliókat
bevallom, hogy megijeszt Jung, megijeszt a szinkronicitás, hogy Kaffka Margit harmincnyolc
éves volt, mikor belehalt a spanyolnáthába, és én is épp harmincnyolc vagyok, a kisfia
rá egy napra halt meg, az én kisfiam állítólag nem veszélyeztetett, elbaszott egy karma
lenne
bevallom a kétrét görnyedt félpillanatot, mikor a sebesre mosott kezed bőre szétolvadt a
vágyaim torkolattüzében, 2020. májusának csernobilnosztalgiájában
bevallom, hogy felelősséggel tartozom érted, aki ezt olvasod, és szégyellem magam a DNS-
em kudarcáért, egy pohár sör mellett alattomosan átírom a genomod