„Egyszer csak a sok nehéz mondat között elkezdtem látni a farkasokat” – Berszán István könyvbemutatójáról

Népes hallgatói, tanári és baráti közösség gyűlt össze Berszán István Ritmikai dimenziók című, formabontó irodalomelméleti munkájának bemutatóján. Korábbi vizsgálatainak továbbgondolásaként Berszán István ezúttal fizikai jelenségekkel és a húrelmélettel hozta összefüggésbe az irodalomolvasás gesztusait. Az eseményre március 4-én, délután hat órától került sor a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a szerzővel Selyem Zsuzsa beszélgetett.

Az egybegyűlteket Bilibók Renáta köszöntötte a Bolyai Társaság és az Egyetemi Műhely Kiadó nevében, majd átadta a szót Selyem Zsuzsának. Elsőként felmerült a kérdés, hogy a szerző miért épp az irodalmat választotta kutatási területeként, illetve milyen impulzusok határozták meg ezt az érdeklődést. Berszán István kiemelte a Fehér agyart mint meghatározó olvasmányélményt, ugyanakkor élete első versére is örömmel gondolt vissza. Gyermekként szenvedélyesen olvasott és játszott el indiánregényeket, komolyabban azonban csak 14-15 éves korábban kezdett el foglalkozni az irodalommal. Tanárainak fontos szerepe volt abban, hogy átvezessék az indiánregények olvasási gyakorlatából a szépirodalmi szövegek értő befogadásáig. Ugyan nem volt egyszerű az „áthangolódás”, idővel utolérte a szenvedély, amely korábbi olvasástapasztalatait jellemezte: „Egyszer csak a sok nehéz mondat között elkezdtem látni a farkasokat”, idézte fel.

Ezt követően Selyem Zsuzsa röviden ismertette a szerző korábbi köteteit és azok szemléletét, majd felkérte, fejtse ki bővebben, miképp jutott el a korai munkák rítusközpontúságától és misztikumától a fizikáig. Berszán István megjegyezte, hogy számára az olvasás gesztusa mindenképp egy olyan folyamat, amelynek az ideje számít (ebben jelentősen különbözik az eddigi performatív, output-orientált olvasásképtől). A húrelmélet ihletésére felfedezte, hogy a mozgás sokkal összetettebb, mint ahogy azt az euklideszi filozófia állítja, ezért fontosnak tartja a kiegészítő ritmikai dimenziók bevezetését a mozgáskutatásba, illetve a kurrens kvantumfizikai diskurzusokat is tanulságos lehetne beemelni az irodalomolvasás megértésébe. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy ez a párbeszéd mindenképp kölcsönös segítséget feltételez mind az irodalmárok, mind a fizikusok részéről, annak érdekében, hogy az eltérő figyelemgyakorlatok érvényesülni tudjanak és kiegészülhessenek egymással.

A bevezető beszélgetést követően a szerző és a meghívottak egy rövid játékban vettek részt, amelyben William Wordsworth Változékonyság című versét különböző irodalomelméleti iskolák irányonalai mentén értelmezték: így pillanatok alatt megszületett a szöveg pozitivista, szellemtörténeti, formalista, strukturalista, hermeneutikai, dekonstrukciós, feminista és ökokritikai olvasata, végül pedig Berszán István gyakorláskutatásának szempontjai szerint közelítették meg a Wordsworth-verset. Utószóként Berszán István felolvasta Nemes Nagy Ágnes Hasonlat című versét a kötetéből. Az esemény a közönség kérdéseivel és hagyományos dedikációval záródott.