Zombi bácsi agyat majszol,
fiacskája kriptát rajzol.
A kutyájuk szörnyen éhes,
de nem mérges, nagyon édes.
Foglya mellett vámpír gazda
esélyeit latolgatja.
Vért hörpöl és arra gondol,
felesége hogy dorombol.
Keze fura módon reszket,
tegnap délben tőzsdén vesztett.
Hej, a lekötött részvények
eperfalombnyit sem érnek.
A küszöbön gyanús vérnyom.
Egy szomorú szinglidémon
panaszolja, miként gyötrik,
kínzásait ha kiötlik:
ezüstgolyó, varázsige,
forró ima űzte ide
– őt is Van Helsing üldözi –,
erre rögvest beeresztik.
Mintha szólna nyájas Holdhoz,
huncut árnyas lény rikoltoz:
you are too weak, you are too weak!
Angol, de nem király. Kuvik.
Este van, ezt nyilván tudjuk,
de hogy meddig, nem tudhatjuk.
Ez a ház még az a ház-e?
Éji bogár, kamikaze!
Meddig ül tort bent az ármány
és a rengeteg kreálmány?
Nyí a striga tűnőfélbe’,
mikor lesz már ennek vége?
Egyszer eljön az a vég is,
semmit sem ér a sok fétis.
Sötét parázs nem füstölög.
Odakint cirpel a tücsök.