Bordalok, gasztrotextusok

Helyszíni szövegírás (bordalok, gasztrotextusok) cím alatt, borkóstolóval egybekötve zajlott az idei Kolozsvári Magyar Napokon, a Bulgakov kávéház teraszán az Erdélyi Magyar Írók Ligája hagyományos helyszíni vers- és prózaíró eseménye. A szövegekért Karácsonyi Zsolt, Lövétei Lázár László, Márton Evelin és Varga László Edgár felelt, a borokért Kósa András László, a bukaresti Liszt Intézet igazgatója.

‍

KARÁCSONYI ZSOLT

‍

Indiai konyha

         Szenkovics Dezső kérésére

Hova jutnánk, ha a mámor

peremére reagáló

gyomorégés kikáltná,

amit érzek; ha a konyha

közelében kikürizném,

hogy a sáfrány ma a sárkány,

tovatűnik, ami kámfor

tamarindszín idegemről,

ha a titkos koriander

szigetekről fabulálnék.

De a másnap kifeszít ma,

a pofámba töri borsát:

minek ittam, minek ittam,

mi maradhat a gyomorban?

Nyomoromból csak az ánizs

menekíthet, meg a menta;

a köménytől csak a tömjén,

meg a szegfű szege – sejhaj!

Az étel szembenéz a léttel

                     Bálint Zoltán részére

Hívószavak: harcsapörkölt,

juhtúrós sztrapacska

Mondd, mit érlel annak sorsa,

akinek nem jut csacska cafka,

csak harcsapörkölt és sztrapacska,

bajuszpödrés közben vagy épp utána,

amíg az étel szembenéz a léttel,

és ránk köszön a túró délutánja!

Mint laska nyúl, elnyúlik életünk,

hiába pörkölődnek benne lenge csirkék,

már nincsenek séfek, kik megtekintsék

és mentsenek meg. Együnk, igyunk!

                     Prosit!

Ha őszre áll, a borra gondolok

                     André Ferenc kérésére

Ha őszre áll, a borra gondolok,

az ősz szakállú ősz szirénbe hív.

Eljutni kell a mélybe! Nincs idő

az útra, melyre bormagány tanít.

Imádj, Thetisz, csakis te jöjj,

te magbavált idő, te sikk titok:

a bor dalol, ameddig én iszoK!

Bordal

‍

Egy falat kenyérről

és egy korty borról

                     Gabi és Zsolt kérésére

Lelkem legmélyin forralom,

miről is szóljon bordalom,

milyen kenyérből tépjem ki magam

víg morzsaként – míg elmém messze van!

Nyomjuk pincék penészéhez az észt,

mondjunk ki újra végső titkokat,

és üssünk fel facebookot, tik-tokot,

ha uralkodni kezd a feledés!

Vagy kenyér mellé igyunk borokat,

mint Rubens hölgyei, oly testesek,

míg savas minden szó, mi túlmutat

az eljövőn.

         Amíg a bor: mulat!

‍

LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ

‍

Bableves¹ Fazekas Mártának²

‍

Bablevest kért tőlem Márta,

Nem úgy főtt, ahogy ő várta.

Jajistenem, micsináljak?

Tegyek belé disznólábat,

Sót meg tárkonyt s egyéb izét?

Hátha elkapom az „ízét”?

Inkább megkérem majd Vincét,

Főzze meg ő, s akkor hátha

Jó babot fog enni Márta.

A fűszerpapri­ka dicsérete³

‍

         Bujdosó Tündének,

         a Magyar Kereskedelmi és

         Vendéglátóipari Múzeum

         munkatársának

Volt itt nálunk bicska, csárda,

Magyar s román s más is járta,

Járta bőszen itt a táncot,

De olyant, mint te, ki látott?

1600-tól vagy itt,

         Drága fűszerpaprika,

Nem állíthatott meg

         Se Hargita, se Rika.

Az ittléted nekünk haszon,

Maradj még, hogy használhasson

         Király Zoli is,

         Boros Lóri is,

S mutasd magad majd a hason.

Szentes Zágon a széna­boglyában⁴

‍

Jó a Szentes Zágon-féle „optika”:

Olyan tiszta, mint valamely patika.

         Zágon szerint Nikon,

         Szerintem U-nicum –

Döntse el a kérdést majd egy „Dórika”.

‍

Cím nélkül⁵

‍

         Hegedűs Enikőnek

         Vadas mellé vajon mi jár?

Kadarka vagy Prosecco? Vagy más nedű?

Addig iszom, amíg végre kiderü’!

(Sok-sok óra múlva:)

         Látom, ebből nem lesz „vadac”,

         Legfennebb egy füstölt lazac.

Jegyzetek

¹          A „bableves” hívószóra.

²          Fekete Vince felesége

³          A „gulyás”, „gulyáságyú”, „gulyásleves”, „1600-tól fűszerpaprika”, „bicska” és „csárda” hívószavakra.

⁴          Az „optika”, „Nikon”, „Zwack-gyár”, „Unicum” és „szénaboglya” hívószavakra.

⁵          A „kadarka”, „vadas”, „Prosecco” és „lazac” hívószavakra.

‍

‍

MÁRTON EVELIN

‍

Szenkovics Enikőnek

‍

Kulcsszavak: töltöttkáposzta-evő verseny, 18 töltelék, fröccs

Jobbra kanyarodtam, ahogy mondta. De elfelejtettem, hogy végül nem abból az irányból érkezem, ahogyan azt megbeszéltük. Kipcsakok és avarok sátrai. Ott lesz találkozásunk. Már akkor is szerettem, sokkal előbb, mint tudtam volna róla. Ez a vallomás  része, a többit talán majd máskor elmesélem. Vagy soha. No de akkor a töltöttkáposzta-evő versenyről... Ennek kapcsán is tévedésben voltam, s mint kiderült, erről sem tudtam semmit, akárcsak a szerelemről. Pedig folyton arról írok. De térjünk csak vissza a töltelékekhez meg a káposztához. Győztesként keltem útra, nyertesként távoztam. Odahaza, ahol a töltött káposzta kisujjnyi méretű és szőlőlevélbe csavarják, illetve puliszkával szolgálják fel, abszolút rekorder voltam. Ennek csupáncsak az a titka, hogy minden egyes versenyre kizárólag másnaposan és vélt szerelmektől megtépázott szívvel-lélekkel érkeztem. Így könnyű volt falni egymás után a töltelékeket, egészen fulladásig, míg a gyomor kiiktatja a szívet-lelket egyaránt. De amott, ahol jobbra-balra, aztán visszakanyarodtam, míg megtaláltuk egymást, már ott a parkírozóban elvesztettem a csatát. És nem hordott a Föld a hátán nálamnál boldogabb vesztest. Az öklömnyi töltelékek közül egy felet sikerült magamhoz vennem. A szerelmet viszont egészben, teljesen, számlálatlanul.

Ennyit bírok most erről nyilvánosan mondani. A többihez igyunk majd néhány fröccsöt. De inkább jó néhány pohár bort, tisztán.

Tompa Gábornak

‍

kulcsszó: rovarfehérje

Mélységesen szeretett, kedves Gábor király!

Ha megnyugtatja Fenségedet ez az adata, úgy hát az emberiség réges-régen, avagy elejitől fogva nem tudja, mit eszik. A bajok inkább azóta kezdődtek, amiólta erről némi tudásuk lett. De ez önmagában a tényeken nem sokat változtat. Emlékszik Fenséged azokra a homályba vesző önfeledt nyarakra, amikor a málnásba feledkeztünk, s tömtük magunkba marokszámra az „mosdatlan” érett szemeket? S emlékszik vajh Fenséged azokra a gyanús, egyszersmind átütő ízű szemekre? Nos, azokban is rovarfehérje vala, csak akkor még nem tudtuk, hogy ekképpen nevezik.

Maradok szeretettel őszinte híved,

Ev, a lin

Gazda Orsolyának

‍

kulcsmondat: nem tükrözöm magamat

A kulcsszó én vagyok,

mondta Orsi.

Én azt mondom,

a fájdalmakat hordd ki,

s mint avokádóban a mag,

végül csak az marad.

Ám abból származik minden, ami új,

Így hát Orsi

ne bomulj.

Jaszenovics Lillának

‍

Kulcsszavak: vegán kannás bor, műszálas parafa, garatra töltött icce, eredetvédett hamis pacal

A szöveg egyes részei bosnyák nyelven íródtak

Ajde Lilla, budin moja ti. Azért mondom ezt még az elején, mert később ki tudja, mi lesz. Az biztos, hogy nem egy sevdalinke. Merthogy emitt, minálunk vegán kannás bor nincs, csak olyan, amelyben seregélyek lába s főként csőre járt. Meg aztán nem is kannában tartjuk, hanem agyagkorsóban. Mi már csak ilyen régimódiak vagyunk, akárcsak a grúzok, azaz kartvélek. Kérdeztél a dugóról is, s bár úgy vélheted, műszálas parafa ez, ami önmagában is ellentmondás, ez a dugó, kérlek, Szardínia szigetéről való, Alghero környékéről, ugye máris jobban szeretsz?

Egy dologban máris egymásra vagyunk hangolva. Nincs jobb, mint az egyenesen a garatra töltött icce. Így megy ez minálunk, így tudunk mink élni, felejteni, vagy éppen ellenkezőleg, emlékezni.

S hogy az eredetvédett hamis pacalról mit gondolok, azt majd következőkor, addig is: Balkane, Balkane, Balkane moj, budi mi silan, i dobro mi stoj.

Király Zoltánnak

‍

kulcsszó: csütörtök

Csütörtökre virradóra. Pontosabban péntekre.

Augusztusi éccakán áll a sarkon három férfi meg egy nő.

Mintha az előbb még csütörtök lett volna – mondja az egyik.

Ezek a Kolonics-féle borok ejisze gyorsítják vagy éppen megállítják az időt – így a másik.

Gyere velem, mert csak én, csak én – így a harmadik.

Fogd a kezem, mondja az első. Hiszen az előbb mintha még csütörtök lett volna, s verőfény, mintha mindig tegnap lenne, trükkös ez a hajnal, fogd a kezem, csak a kezem fogjad.

‍

‍

VARGA LÁSZLÓ EDGÁR

‍

Falánkság, mámor

         Alexandra kérésére

Alexandra megette a nokedlit.

Földhöz veri a párja a hokedlit:

„Nokedlit, ha nekem nem hagysz,

akkor jobb, ha mindjárt elhagysz!

Nem kell búcsú, hagyjuk most a pukedlit!”

Megijed most Alexandra, hogy mi lesz.

A fiókból egy csipkés bugyit, hopp, kivesz.

Tudja már a párja mától:

nokedlinél jobb a mámor,

néha egy-két vacsorát épp jól kitesz.

Minden­mentes latte

         Limerick, Ildikó kérésére

Kozák János nyugalmazott vak pék.

Rendelt épp egy mindenmentes lattét.

Íze nincs, így nem keserű,

el is önti hát a derű,

de jön erre a pincér: „száz lejt kapnék!”

Tünde feladványa

‍

„Klímaváltozás miatti angol csúcsbor

Edgár király, angol király néven.”

Edgár király, angol király magyar volt.

Gondolta, megcsinálja a pacalbort.

Angliában be is futott:

pacalt igyál, sört, ha unod.

Edgár király, angol király magyar volt.

Ingatlan, jog, ingatlanjog

         Judit kérésére

Volt egy csiga Franciába’,

pereskedett, ám hiába.

Beköltözött a házába

ugyanis egy kutyabolha,

s hiába visz telekkönyvet

a hivatalba Juh Ödönnek:

hogy a bolha kutyabolha,

s otthona egy kutya volna,

nincs benne egy árva sorba…

Így aztán a bolha marad.

Főleg hogy a jó franciák

szeretik az ínyenc csigát,

így a háza rövidesen

úgyis biztos üres marad.

‍