.svg)
Az Úristen leghosszabb napja
XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 19. (753.) SZÁM – OKTÓBER 10.
Szilágyi Istvánnak
Üzennék valamit a meg nem
született fiamnak, hogy hosszúak
az esték ideát, talán még
olyasmit is, hogy vigyázni kell
a fákkal, nem tudni, mire
képesek, ha egy hajnalon
útra kelnek váratlanul,
megfeketedett csontvázak
a végsőként ismert ipari
forradalom kohói előtt.
Valami készülődik már
a teremtetlen világban,
titkos háborúra várok
egymagamban, az asztalon
két, mindig üres borospohár.
Az Úristen leghosszabb napja,
amikor a sosem létezett
dolgokat megteremti, formát
lehel rájuk, és elválasztja
az érdektelen létezőktől.
Nem akármilyen kovácsnak
való munka ez, pattognak
az égi műhelyben a szikrák.
Így jön világra az örök
béke, a szabad akarat,
a boldog élet és a szép
halál, haszontalan lelkek,
Illés mester és a fiam,
aki a nevét viseli.
A fennsíkokon fűszál se rezzen,
visszavonultak a dezertáló
huszárszázadok az emlékezet
védsáncai mögé. Hullóidő
van, számláljuk hóhérok könnyeit.
