

Dan Măiucă: Repülés a föld felett (2014)
Kérdezhetnéd, minek jön el a nyár,
mért vágtat át az adott tereken?
Hogy megtalálja végre önmagát
az azték test, az inka szerelem.
Mit tehetnénk? Felülünk lovainkra,
hátunk mögött a koptatott idők.
Felgyorsulunk, hogy meglássuk az inka
szerelmet az azték halál előtt.
Innen már minden egyszerű és tiszta:
patkótlan és nyeregtelen – valótlan
e tájban minden moccanás, mert
véget ér a mondatokban.
Mert nem lép át a szó peremvidékén,
csupán lebeg a tűnt vizek felett,
felbontja és rendszerezi a látványt,
ritmussá váltja át a képeket –
és semmi több. A kezdet kezdetét
idézi fel, hogy miért van a Föld,
hogy tombolt már az inka szerelem
a legelső azték halál előtt.
A nyarat nézi és aztán túllép
a végső válasz az adott tereken.
Tűnik az azték test, kileng az inga –
mély béke száll kimondott szavainkra.