Addig is szeretettel csókol: Ópapa

Jánky István: Verespataki bányászmesék – Ópapa levelei. Szerkesztette: Daray Erzsébet. Koinónia, Kolozsvár, 2021.

Jánky István az első világháború előtt költözött Budapestre, a mára már világörökség részét képező Verespatakról. A háborúk elválasztották lányától és unokájától, Sanyikától, akik Marosvásárhelyen éltek. De mit tehet egy nagypapa, akit egy határ választ el szeretett unokájától? Jánky leveleket írt Sanyikának, melyekben régmúlt gyerekkorába kalauzolta el. Ezekből a levelekből tett közzé egy válogatást dédunokája.

A Verespataki bányászmesék először egy fiktív mese világba röpíti az olvasót, amelyben megismerheti a verespataki bánya szellemének lányát, Aranypehely és Antika történetét. A könyv további része valós történeteken alapszik, amelyek tekinthetőek tanmeséknek és egyszerre időutazásnak Jánky gyerekkorába. Sanyika olvashatott arról, hogy nagypapája és barátai hogyan viaskodtak a húsvéti tojásért, a sötét erdőben való eltévedéséről és Lábaviszi kutya temetéséről, ami után pórul jártak. A levelek tartalmát Vass József népies motívumokat őrző, korhű rajzai elevenítik meg.

A Verespataki bányászmesék különleges és értékes mesekönyv. A levelek a Jánky család örökségét képezik, s bemutatják egy eltűnt idő viszontagságait, nehézségeit. Azt, hogy minden történelmi viszontagság ellenére, egymástól elszakíttatva, a távolság ellenére is hogyan voltak részesei egymás életének a meséken keresztül. Ahogy a levelek zárógondolata is jelzi: „Bizony én is szeretnék hozzátok, a meleg szobába bekukkantani, és téli estén, a kályha melegénél elmesélgetni, de ha most nem is lehet, bízom abban, hogy nemsokára azért bekövetkezik. Addig is szeretettel csókol, Ópapa.” (Nemsokára, 64.)

‍