.svg)
" Kocsis Rudolf: Telepes
Hiába beszélnék a halálról,
úgyis elérnek egyszer a nyári
forradalmak. A Gavroche-sapkában
feszítő nőkkel a tengerparti
barikádokon, ahol eldőlnek
mindenek, hogy meddig húzódhatnék
a nyár gyomrába mélyen, ahová
nem ér el már az isteni káosz,
hogy megzavarja a tetszhalotti
és nyugalmas időutazásom
a védett és végtelen ég alatt.
Ott, a nyár legbenső köreiben
várakozom, meghúzódva egy ház
mélyén, köröttem válogatott
fegyverek, és nem félek használni:
az illúzió mindenekfelett,
hogy történt itt valami, amiről
nem beszélek, jelentem alássan,
túléltem ezt a ribilliót is,
védelmező relikviák között,
amelyek megmaradtak egy másik
nyárból, vagy inkább egy nevesincsen
évszak tájairól, ahol a fű
se nő már, csak a halk morajt hallom
a ház előtt.
Kinyitom az ajtót,
ott állnak kint, Gavroche-sapkásan ők:
eljöttek, mert nem lehet megúszni
végleg a nyári forradalmakat."
