A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (2) – Nőtörténeti interdiszciplináris szekció

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben nemzetközi konferencia alkalmával idén új interdiszciplináris történelmi-irodalmi szekció indult, amelynek csomópontjait nőtörténeti kutatások képezték. Az előadások november 24-én, délután három órától kezdődtek az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében.
A kutatások bemutatása kronologikus sorrendben történt a vizsgált tematika történeti korszakolása szerint. Elsőként, Nagy Emőke lépett fel, aki a Szent Anna-prédikációk eredetét vizsgálta két ismert prédikátor, Temesvári Pelbárt és Michael de Hungaria fennmaradt írásainak összevetésével, illetve a domonkos és ferences tanok különbségeinek feltérképezésével. Ezt követően Papp Kinga Apor Péterné Kálnoki Borbála élettörténetét és viharos házasságát mutatta be, felhasználva a férj emlékiratait, végrendeletét és a témába vágó levélirodalmat. A szekciószakaszt Bíró Annamária előadása zárta, kutatása a 19. századi nőirodalom sztereotipizálását és az arról kialakult „szenvedésnarratívát” tárta fel. Felvetette a nőirodalmi fogalom problematikus mivoltát és az annak definiálására tett kísérleteket, így többek közt felmerültek a szenvedő női, honleányi és anyai szerepkörök.

A második szakasz női színészkarrier-vizsgálatokat tárt fel, első előadóként Kozma Éva mutatta be kutatásait Komlóssy Ida élettörténetéről három szempont mentén: küldetéstudat, az ezzel szorosan összefüggő, tudatos énképépítés, illetve a család(i állapot) hatása színészmunkásságára. Hasonló szempontok alapján Bartha Katalin Ágnes Prielle Kornélia (szalon)színésznő karriertörténetét és szerepkörét vizsgálta – mindenekelőtt kitérve a „szerepkör” és „szakma” pontos definíciójára, majd a szereposztási hagyományokra. Kiderült, hogy akárcsak Komlóssy Ida esetében, Prielle Kornélia karrierjében is tetten érhető egy erős önkanonizációs tendencia (kezdve a francia családnévre építő „franciás meghatározottság”-ára, egészen a szalon-attitűd és a naiva-szerepek „megnemesítésén” keresztül).

Az utolsó szekciószakaszt Szilágyi Ágnes Judit kezdte, kutatásában egy portugál-brazil koprodukcióban működő irodalmi lap (Revista Atlantida) kulturális jelentőségét és annak női alkotóit tárta fel. Ezt követően Pető Andrea mutatta be vizsgálatainak eredményét a második világháború erőszakosságának nőáldozatairól, egy korábban háttérbe szorított narratíva alapján. Forrásként kül- és belügyi, katonai, egyházi és kórházi dokumentumokat használt fel. A konferenciát Lengyel Nóra előadása zárta Fenyvesi Judit szociális testvér önéletleírásáról. Az interdiszciplináris nőtörténeti szekció lezártával a Szépirodalmi Figyelő lapbemutatója következett.