A költő álma mielőtt újra lóvá változik (Visul poetului înainte de a redeveni cal)
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 8. (790.) SZÁM – ÁPRILIS 25.Szentes Zágon fotója.
Az történt hogy megálmodtam ló vagyok ismét
a nedves síkon vágtattam boldogan
tudtam ló lettem és csak azt kívántam
hogy ne ébredjek fel soha többé
miközben vágtattam boldogan
rettegtem is a túl fájdalmas ébredéstől
igyekeztem hozzászokni a gondolathoz
hogy álom az egész és tovatűnik minden
és miközben egyre inkább megszoktam hogy
a jövőben egyszercsak véget ér az álom
lelkem legmélyén egy gonosz lény kelt életre
ezt ordítozta: ló vagy és ló maradsz
te már nem ébredsz fel soha
tudtam mennyire állhat engem
mint olyan lény ki valósággal gyűlöli a valóságot
és rettegtem minden szavától
s miközben épp azon voltam hogy meg is értsem az egészet
a gonosz lénynek szíve mélyén
a lelkiismeret felébredt
azt ordítozva: hazug fráter
te jól tudod hogy minden álmod
mennyi gyilkos gonosszal terhelt
valahogy nem akartam hinni
hogy igaz minden ami történt
csupán egyetlen pillanatra szerettem volna megébredni
érezni tényleg létezem még
ám a szobámban dolgaim
két nagy táborra szakadtak szét
rohanjunk innen mert a költő ma ismét lóvá változott át
és a többi azt bizonygatta ártatlan
egy nap visszatér majd
míg ezt az aljas dialógust hallgattam
szégyenkeztem is magamban mert
vágtatni vágytam a nedves síkon át
és ordítottam: bestiái itt vagyok élek
nem vagyok ló szerényebb ember
nincsen nálam
az arra járók megtorpantak fejüket hátra fordították
derűsen somolyogtak mondván:
íme a ló aki megszólalt
KARÁCSONYI ZSOLT fordítása
Matei Vișniec (1956, Radóc), Párizsban élő román költő, író, drámaíró. A Radio France Internationale állandó munkatársa. Drámáit több mint harminc országban állították színpadra.