.svg)
először mindig a tér jut eszembe a szó helyett térközt mondok elcsúszik a tudat
Kondenzcsík-pórázon vonszolja az idő az emlékképeket, melyek folyvást visszahullanak belém. Fel-felvonít a felhők mögött párzó napkutya.
ember én mondom néked tiszta időkben: ne mosakodj. bírd ki legalább egy hétig hogy ne vakargasd hajlataid. hagyd a gyapjúhajad
Minden azon múlik, milyen istent imádsz, aki ellen vétkezni akarsz, és hogyan hal meg érted.
