Kiittam a sört, és csendben vártam, kondul-e a harang.
A szarkák poklában nincs idő. A szarkák poklában nincs jövő.
ma tudom a kövek hol hevernek hidegen és válogatatlanul
Aludtál-e már olyan ágyon, hol csak a magány ölelt vágyón?
Az ősiek Hælwyrhtannak, „a sikolyok dombjá”-nak nevezték.
Meg se hét, de meg se hat, Meg se éled önmagad