Jőni fog egy tavaszon az új Gyermek, / nyüsztölve, rúgva, öklelve és makogva.
olyan elveszett ez az egész / de valahogy máig álló
(Visszasóvárogjuk a lázat.)
"Múlok. Telek. De gimbelem és gombolom"
nézem ahogy újrahasznosítasz / ahogy pánikolsz/ ahogy öregszel
a háromlábú presztízsen / himbál a lámpafény / ahogy meginog a föld/ egy mozdulásunk alatt
apám Ábrahám én Izsák vagyok / Mórija hegye a Rákóczi nyolcvan / negyedik emeleti erkélye
Trójai faló az emberi szív, a / világot akarja meghódítani, / pontosabban önmagát, saját testét, / gondolja magában János boldogan
Ezek úgy felvitték az árakat, hogy csak pislogni lehet. Ugyanazért a pénzért felét nem veszi az ember annak, mint két éve. Megyünk visszafelé, az már bizonyos.
Az utolsó fotográfia, az ezer-valahány századik 2010 nyarán készült, amikor a kőrist kivágták.
Aznap szerda volt. Rodica bármikor belenézett a vödörbe, pontosan meg tudta mondani, melyik héj melyik napon került bele.
miért bólogat fű fa bokor mező gyomok könnyedén
Mindaz, ami jelentős és jelentéses pályafutásában, természetesen nem fér el egyetlen bővített mondatban.
.svg)
