és felugranak a rádió mellől / mind a kis utca lakói / hogy egymásra borulva ölelkezve / egyszerre sírjanak nevessenek / délutáni nagy örömükben
mert az ember kénytelen érzelmi (és olykor) fizikai bántalmazó kapcsolatban élni a történelemmel, akit elhagyni lehetetlen
Mint megbicsaklott késeknyikkanása a porcelánon,felszakad a rigófütty alombok alól
Némelyek a közönségből meg azt bizonyítják, hogy számára már rég ez a feladat, hogy belehaljon, csináljon bármit is.
Ma csak egy embert hoztak be lekötözve, életfélelmem van, mormolta félhangosan