kolozsvár te nagy fertőzött város / miért vagyok dühös mondd / ha muszájból kimozdulok / miért vannak tükörképek / a pocsolyákban is
A lakatlan és nonfiguratív börtön, / amit egyszerűen csak szabadságnak nevez / a duplagondol bűvöletében élő elme, / folyamatos ostrom alatt áll.
A nagy író nem olyan, mint a nagy írók. / Nem olyan különc. / Nem olyan bohém.
távolról / a seprű puskának / a szemeteskuka / hullának látszik
Ha az anyag nem vész el, csak átalakul, / hitetlen sem maradsz társtalanul.
akkoriban volt még ma nincs / nem nappali / éjjeli fürdés / a test őriz ilyen szabad nyomokat / az önfelszabadítás próbamozdulatait