az a madár mely félve rikolt a magányos udvari fa sorvadó lombjában
mint kint felejtett száradó ruhák áztam ezekben a képtelenné tett városrészekben és néztem ahogy az épületek fényei újra és újra tócsákba lépnek
Éjjel 2 órakor még látták a korlátnál, 2.01-kor már a Reuss folyóba vetette magát. A város azt beszéli: mellé feküdt.