.svg)
Matei László: ""sa-nő""
Metaforák nélkül
(Bez metafor)
És miért nem történhetne meg
az aminek
lehetetlen megtörténnie
az álom csak a rozsda ami megmarad
a fém lassú felbomlása
amin vörös
zúzmara nő
egyszer megmagyarázom ezt neked
metaforák nélkül
szavak nélkül
visszafojtott lélegzettel
egyszer mindent megmagyarázok neked
egy érintéssel
egyszer levetkeztetem előtted a verset
meztelenre
Sohasem fogom tudni
(Nikdy nebudem vedieť)
Sohasem fogom tudni
mi lenne fontosabb
elültetni egy fát
vagy köszönteni a közeledő embert
Sohasem fogom tudni
hol rejtőznek
a szél magvai
és hova írták az imádságot
a narancssárga fürj dicsőségéért
ami a maga nyelvén csipog
a virágzó almafa előtt
Sohasem fogom tudni
melyik állatot választotta magának az Úr
jutalomnak
Azonnal
(Hneď)
Sietve fogok beszélni
miután a fű kisarjad
a föld repedt bőréből
Minden oly természetes
mint egy ember ébredése
aki vétkeit számlálja
mély álomból ébredve
és ámulva állapítja meg
hogy nyelvére
kapirgáló kakaskarmok nőttek
A megírt versek
(Už napísané básne)
Én nem alkotom
csak felfogom az eszméket
amelyek a világegyetemben lebegnek
mint szétesett meteoritok
Nagyritkán sikerül
elkapnom egy-egy verset
akkor boldog vagyok
amennyire boldog lehet egy ember
akinek sikerül
egy jó cselekedetet tennie
egyéni hozzájárulás nélkül
Mert a költők csak jó vezetői
a hajdan megírt dolgoknak
amik a világegyetemben
keringenek
anélkül hogy látnánk őket
Emlékszel
(Pamätáš)
Emlékszel amikor az ekével
a tanya nyirkos földjéből kifordítottál
egy verset
Kis csoda volt
alakja egy angyalé
susogva mint a szitáló búza
korareggel amikor
izmos férfiak
kaszálják az Úr evangéliumát
mindennapi kenyerünkért
Emlékszel-e még amikor az ekével
A tanya nyirkos földjéből kifordítottál
egy verset
és a ló nyerített örömében
Nem lehet megmenteni
(Zachrániť sa nedá)
Már semmit sem tudok megmenteni
mert semmi lényeges
sem menthető meg
Kinyújtom a fejem a szavak közül
és semmi érdekeset sem találok
csak az anyag azonos alakjait
ugyanazon testeket
De befelé fordulva
remélem
hogy egy napon ez a helyzet
váratlanul megváltozik
és a mosoly másik oldaláról
átgurul hozzám
az alma
amelyet már nem tudtak megenni
a Paradicsomból kiüzöttek
Hit
(Viera)
Hitték
hogy egyszer megtalálják az élet vizét
és a bűvös követ
ami képes a vasat
arannyá változtatni
Azt álmodták, hogy egyedülállókká válnak
Annyi jót fedeztek fel
az emberiség számára
nekik köszönhetően a történelem
századokkal lépett előre
De ma már
senki sem emlékszik
rájuk
Mint azelőtt
(Ako predtým)
Minden marad mint azelőtt
még a pótolhatatlanok is megkövülnek
de lélegeznek
Átmész az álomból
a nappalba
és felébredsz
egy friss vétek közepén
De senki sem emeli fel a követ
és nem húz ujjat a sorssal
Csak a megijedt egek nyíltak meg
csendesen csepegve
mint a világ teremtésekor
a kettejüket Ádámot és Évát
örző angyalok
arca
CSORTÁN FERENC fordításai
Ivan Miroslav Ambruš (Nagylak, Arad megye, 1950), költő, műfordító, publicista. Napjainkig tíz kötete látott napvilágot. A Naše snahy és Naše snahy plus folyóiratok szerkesztője, a (magyarországi, romániai és vajdasági terjesztésű) Dolnozemský Slovák (Alföldi Szlovák) főszerkesztője, az Ivan Krasko Kulturális és Tudományos Társaság elnöke. Műveit román, magyar, német és ukrán nyelvre is lefordították.
