(Az ő mezői vizek, rétek)
Tárgyak indulnak át a kerten;
így imádkozik: áll a parton,
hogy szavakat találjon arra
(lehet s nem lehet kifejezni) −
Gyönyörű vörös-zöld bögrékben
békét árul a rossz világnak.
Föld alatt kúszó tűzre gondol.
Egyedüllét lakik a házban.
Várva várnak. (Odüsszeuszra?)
Lét és vágy összebékülése
(a történelem hallgatása),
fény,
víz
vagy bánat ölelése:
gyémántos páncél,
sújtásos szavak.
Versed mondani is hallottalak.
Döntéseid ritmusát talán értem.
Tán irigyeltem mondataid ívét,
kimondatlan szerteszét-sugárzását.
P.s. Égi magasság nyilaid kapdossa!
Időd forgását lélek csillagozza!
(Nemtudom-tájon ismeretlen lábnyom:
álmélkodunk versen, Lászlón, Királyon.)