Werner Nikolett versei

Horváth Levente: Kő, patak, zuzmó 4.

‍

Kevés a bárki

‍

annyi szív van még egyben

megtört összeragasztott

szövetek hajszálvékony

határok átszakíthatatlan

sok füst mégis mindenki

‍

tisztán átlát rajta nyitott

sorok pályaműbe zárva

várják az igazit igazikat

összetörnek megtartanak

soha nem szűnnek meg

‍

pillangóeffektusok

puhán felrázzák és már

semmilyen altató nem segít

hiába saroktól sarokig

a vadakat terelő Juhász

‍

oltási könyv és free pte

tinder randik szemkontaktus

nehezített pálya az egyenes

Tamás helyett inkább Ádám

sosem késő egy vonallal lejjebb

‍

Sorok, hogy felolvasd

‍

Nem bioetika és nem etikus

– most leveszem a hangot, ne pittyegjen.

Nem valótlan és nem amnetisz

– hogy biztos így írják az szkepticizmussal kontextusban felvet egy kérdést, mindjárt utána olvasok.

Nem ordít az ürességtől, lyukakat töm be,

sajtlyukakat vörös borral,

vörös bort kortyoló sajtlyukakat

– most rezgett, bocs, meg kellett nézem, hátha te írtál.

Nem csámcsog a reggeli

teljes kiőrlésű kakaós csiga,

mert van, ami sima lisztből jobb

– igazad volt, de azt nem mondtam, hogy kifogytam a Bl akármiből és október huszonharmadikán nem akartam sorban állni.

Nem küld ködös szíveket,

égképp pótszíveket

más érfaláról letépett szirmokat

– gondolom, ez a hasonlat bejön.

Nem kevély

– jelentsen bármit.

Nem kérdez helyes választ remélve,

bizakodva feltételez

– kezdek álmos lenni, tudod, keveset aludtunk.

Nem áltat és büszkén bánt az igazzal

– ezt meghagyom neked.

Ez az első versem hozzád

– felolvashatom?

‍

Werner Nikolett 1994-ben született Pécsett. 2017-ben a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció és médiatudomány szakán szerzett diplomát. Prevenciós célú mesekönyve, a Leo Gekkó és a Padló világ 2018-ban jelent meg az Üveghegy Kiadó gondozásában.

‍