.svg)
viadal
kettőharmincöt lesz kettőötvenet adok
mi van ha a busz bikává változik
száguldani kezdünk a piros lámpa felé
kereszteződésből keresztek lesznek
egy marék porban az iszonyatot látom
honnan jön a por honnan jön az ötvenes
be akarom rakni a Földet egy mosógépbe
hadd zörögjön a zsebben hagyott apró
mindjárt levegőt veszek újra
fújtat a bika mert ez a pillanat piros
körmöm alatt iszonyat van
hölgyem a jegyet ne felejtse el
pontok
megint vérzik a sarkad
olyan életet hordasz
ami nem jó rád
meg sem történt beszélgetésekkel
nyugtatod magad aztán átforgolódsz
éjszakákat egy sorért
mindenki kijelentés
te pedig pontok nélkül nyúlsz széjjel
álmodban ördögök használják
evőeszköznek csontjaid
hónak nézed az útszéli szilánkokat
lehajolsz és üveggolyókat gyúrsz
kicsípi a kezed mintha fagyna júliusban
üres telefonvonalakat szelídítesz nyár végéig
nem lehet bevarrni a drótkerítést
ahogy téged sem mire kész lenne
megsebesülsz máshol
viharünnep
van és mezítláb szaladunk
az aligátorbőrű beton tűri
mint több száz éves festővászon a port
ha ez tájkép lenne egyenes csíkokból állna
letelepszünk és nézzük hogyan tékozol az ég
mindegyikőnknek másik csontja fáj
a pocsolyák megtelnek akár szenteltvíztartók
amikor vége új lomboknak örülünk
