.svg)
verskellék
valamid vagyok valakid lennék
felvállalt jó nehéz élethez kellék
kimondasz kimondlak nem baj ha hagyod
nem tudom leszek-e voltam s még vagyok
falatnyi kenyered pohárban borod
kávédban meleged csendedben dalod
célod és utad rended és szobád
felöltött kabátod inged és ruhád
tüzedben parazsad pénz helyett kincsed
testedben házadban nem érzett nincsed
hófehér asztalod jó puha ágyad
megkerült órád megtalált sálad
valamid vagyok valakid lennék
jelened vagy jövőd s nem csak egy emlék
nem vagyok senkid semmid bár lennék
maradok szépen versedhez kellék
maradok némán senkid és semmid
ecetes borod megszikkadt veknid
rég kihűlt kávéd nyugtalan csended
zaklatott utad felborult rended
levett kabátod átizzadt inged
kihűlt tűzhelyed kacatnyi kincsed
címzetlen leveled szám nélkül házad
bemorzsált asztalod üresen ágyad
elveszett órád szétkorhadt padod
nem vagyok senkid tudom hogy hagyod
(én nem tudom)
én nem tudom hogy van-e másik part vagy csak
ugyanazokat a köröket rójuk kis tavunk egyetlen partján
amikor elered az eső valaki folyton szoborpózba vágja magát
s igyekszik úgy maradni amíg éjfélt nem üt az óra
kinevetni a szétázott hamupipőkéket
vagy megsiratni a fázós másnapokat
hideg lakatok a híd vasrácsain
elkékülő ujjak a túl szoros gyűrűk alatt
megsiratni a kicserepesedett ajkú szeretőket
megkívánni a sókristállyá fagyott könnyek ízét
talán testmelegű is lehetne még minden mint a tenger
és élesen pontos mint óramánusok ezüstös koccanása
mit kérdezni mikor magunkra maradunk
engem ki temet el vagy engem ki szeret amíg élek
egyszerűbb lenne madárnak lenni persze
kiszállni ebből a tájból végleg és könnyedén
nehezebb lenne életre kelnünk
rügyező füzek drótkerítéseire terítjük testünk
valaki megtalálja tollainkat
