Versek

Molnár Sándor: Kontaktus

Tört hely

Folyik a tér,

kerékbe tör-

te már a szél-

tében szálló-

dában álló-

másozó tár-

saságnak jobb-

ik fele, pár-

tos tagok se-

rege, ital-

lal, sok mise-

borral, tele-

fonon kérdez-

ik, mi lesz ve-

lünk?,mind egy szá-

lig, a követ-

kező nagy kon-

ferenciá-

ig, eszünk, ve-

szünk és elve-

szünk, már nem le-

szünk, ha nem le-

szünk észnél, mi-

kor a kor kel-

leme kelle-

ne. kedvünk-

re kelve már-

most is, végül.

Summa

múltam kezét szorítom hálásan

kétszínűre festettem magam

olcsó húsomnak híg levét agyamban

már gyermekkoromban lékelésekkel próbálta

amikor fejjel vitt a cementkorlát sarkának

és a játszótársam által egyensúlyozott

jégtörő vasával jól fejbekólintott

később jött meg az eszem

háború volt a második világégés

késtek a buszok és a vonatok

későn érővé váltam magam is

négy szülő alatt cseperedtem anyátlanul

pad alatti szeretet-huzatban

páromtól vártam az anyait

miközben megszokásból anyává tettem

családom szétverte a szekus akarat

múltam vigyázta besúgó nem lettem

vörös káderlapom ellenére magamban ellenálló

hálásan köszönöm nyugtalanságommal

sakkozom ráérősen régi barátom ő

levett kalappal áll a velem történtek fölött

ketten figyeljük miként öregszik

segítségemmel szépülve múltam

a mindig mostohának öltözött jelenben

a ki tudja hányadik világháború idején

ki múltjával hálásan szorít kezet

mert szokásból a megalkuvással ténfereg

a sír előtt visszasírni mit lehet

köszönet érte hát köszönet

nem kellett volna igazán nem kellett volna

de mást nem lehet mást már nem tehet

Züm-züm

Érik a szamóca

Erika mosolya

Aranyló kikelet

Hajából integet

Fogain csilingel

Szavával kilincsel

Ajtaját kitárja

Ránk ragyog világa

Fényárban kavarog

Vágyágyra csavarog

Kedvünkön áttáncol

Szívünkben viháncol

Érzelemkabóca

Félénkség kanóca

Tüzünket csiholja

Kedvünkre csókolja

Compendium

aki fél félig él

tudatod épp henyél

miért mitől kitől?

értelmed cölöpje rendre kidől, miközben rengeteg urad előtt lehajtott fejed

élted tanít hevít

múltra jövőt kerít

miért kiért hova?

csábít: ne csüggedj soha, hiába nem élt még senki, képzelj magadnak túlvilágot

bíztat és rekeszt a kereszt alatt virtuális malaszt félelemben taposott fél életet

a lélek lélegzet

elszáll befellegzett

nem egyéb: sima sál

félszed génbe írva

elkísér a sírba

élted fél ha félted

bátorság az Isten ha kell segítve segítsen minden félő ember rajtad és rajtam is

‍