.svg)
A talizmánról
Győrffy Ákos egy versére
Izgulok vagy félek, nem tudom.
Testetlenül csúszom az éhségbe.
Afázia, igen.
Szavak helyett kizöldülni vagy elkérgesedni.
Nem elfelejteni a nevet, csak nevetni rajta.
Nem leszel soha semmi.
Az a pillanat, a megszólalásé,
feleslegesen csábít a fák közé.
A hullámokat nézd,
nézd, hogy várnak.
Ébredés
Egyik pillanatról a másikra felejteni el egy szót,
ami előttem hever egyértelműen, tehetetlenül:
a kékség,
a só,
a morajlás.
Egymáshoz bújnak, vacognak.
Nekem melegem van — ez egy másfajta mozdulatlanság.
A hullámok majdnem a lábfejemig nyúlnak —
ők közel vannak hozzám, én végtelenül távol tőlük.
Beszédfoszlányok, kövekkel a zsebeikben: süllyednek, lassan,
a sekély vízbe.
Egymás szemébe nézünk.
Egy ránc, messziről fodrozódó, kisimul.
Megnyugszik a jelentésemben.
Elhallgat, de valószínűtlenül visszhangzik bennem.
Kiterülök.
Nagy Kalliopé Mária: 1995-ben született Budapesten, jelenleg is ott él.
