.svg)
Gy. Szabó Béla: Üldögélő leányka, 1935
Szemben a várral
A könyvnapi,
egyórás dedikálási időmet
azzal töltöttem, hogy
vettem három könyvet
az eladó nénitől,
akinek a fia
terjeszti a könyveimet
Magyarországon,
hogy ne
szomorkodjon annyira,
lássa, hogy derék
határon túli vagyok,
aki nemcsak
támogatásért kuncsorog
az anyaországnak,
persze azért
van tartásom,
nem a saját köteteimet
vásároltam meg,
a néni szerint
a fészbukon kellett volna
gatyába ráznom az ismerőseimet,
hogy jöjjenek ki és vásárolják
az agyonlájkolt mese-
és versesköteteimet,
akkor most nem
lennék ennyire egyedül,
aztán végül is megtörtént a csoda,
a júniusi forróságban
egy öreg,
elengánsan öltözött házaspárt
sikerült a néninek
rábeszélnie egyik kötetemre,
megkérdeztem, kinek dedikáljam,
a nagymama azt mondta, a
kilencéves unokájának,
aki külföldön él,
hátha ebből a színes
képekkel teli könyvből
sikerül megtanulnia
a magyar konyhanyelvet.
A világ
végén kéregetők fogadnak,
akár a katasztrófaturistát,
megbámulnak, aranykort ígérnek,
nincsenek üres órák,
beazonosítható a nemlét,
eloszthatatlan a maradék,
oldallépcső visz a tudatomba,
a biztonság öntelt hasadék,
égő tűzoltó a múltam,
kimenekíti magából az eget,
ismeretlen Isten hozza vissza
a lemaradt ékezetet,
mint szárítókötélen
a puha dunyha, vánkos,
kinn felejtődött az életem,
nem csoda, hogyha elázott.
Szakadó eső
Árbócos felhők,
nincsenek maguknál,
nem jön a szemükre
álom.
Szedd össze magad,
egy levesesfazékba.
Mozdulatlanul.
Ahonnét jöttem.
Egyszer
Sodródik a véletlen,
Istennek hiszi magát,
kit úgy irányítunk,
hogy kiegyezünk magunkkal.
Aminek története van,
kiönt az, mint
a megáradt folyó,
önmagát keresi.
Ismerős
Térey János emlékére
Az életnek nincs
miről mesélnie,
földarabolva ilyenkor
a fejsze nyele,
elmédnek éle
kicsorbul bele,
hiszen csak most kezdődik,
hogy végül
mégiscsak színre lép
a semmiből sem okuló halál,
az ébresztő megszállott,
ki puszta emlékeidből
rendet rak,
mielőtt belebolondulna
a száműzetésbe,
ahová magaddal cipeled,
mint a vendéglátó
az üres hátizsákot.
Dedikáció
A fáradság a test ellenszere,
válasz a pontra,
ami felkerül az i-re,
máskor az s betű alá,
ami újabb és újabb
kérdéseket vet föl,
egyenesen az égig,
hiszen a hit mindent legyőz,
meg aztán mindenki legyőzhető,
gyors eljárásra van szükség,
véradás testből testbe,
sorsomat kétfelé vágó
tudatomtól nehezen szabadul
szórakozott magányom.
Keressünk hajótöröttet,
törékenyet, mint az üveg,
amiben történetünk
befejezésre vár.
