.svg)
Boros Viola munkája.
Vegyülés
Fehér vásznon két szín vonaglik
Egyre közelebb és közelebb míg
Összefolynak mint a testnedvek
Szép lassan egymásba keverednek
Új szín születik eleven képlékeny
Betölti a teret egyre halványabb
Bölcsője és koporsója a felület
A fogantatástól a kiszáradásig
Őszre festett rét
Egy férfi és egy nő állt a réten meztelenül,
Merevek voltak, mint a fák, természetesek,
Ráncok tagolták őket, mint apró kéregcikkek,
Gondosan lefedték kiszolgáltatott alakjaikat.
Remegni kezdtek a szélben, hajkoronájuk
Széttárt kezeiken járt táncot, nyárfa színűt,
Szomorút, gyümölcsöt már nem teremnek,
Ha még élnek, mire várnak?
Szürkeség a lombokon
A felhők szürke filtert alkotnak
a tavaszi spektrumon.
Lomhán hasalnak a lombokon,
az ágak pedig ölelkeznek
szorosan, egymásba
terülnek szanaszét, mint
őrült idegnyúlványok.
A madarak, gondok
megtelepednek rajtuk.
Fasorok gyűrűjében
sárga mezők, zöld rétek,
piros tűzcsapok
között a szétszórt házak
stabil kártyavárakat alkotnak.
Ebbe a pakliba tartozom.
Ha újra osztanának mindent,
máshova keverednék.
Lehetne még otthonom?
Butcovan Figerald 1999-ben született Margittán. A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett.
