.svg)
Sodrásban
Gaál István emlékének
1.
Lóhalálában
átrohansz a gyorsvonat
szerelvényein,
mintha a robogó gyors-
vonattal versenyeznél.
2.
Az órásinas
most megáll, tartogatja
magát az idő,
a véletlen éppen be-
vásárol, költekezik.
3.
Mikor a semmi
ágait nyesegeted,
szemedbe hull a
fűrészpor, akár a meg-
testesült láthatatlan.
4.
Kitömött pintyét
visszahelyezi üres
kalitkájába,
majd akaratlanul
nyitva felejti az ajtót.
5.
Ahogy a darázs
a szirupos vén múltra,
beindul a perc,
belefeledkezik a
kihagyhatatlan létbe.
6.
A szél vállán ki-
köt egy könnyű madártoll.
Elsüllyed a szél,
csak arra ügyel, hogy a
toll a vállán maradjon.
7.
Szemem szemedben,
preparált galamb, szájában
egy zöld ággal,
pislantásod cseppenként
megformázza az eget.
8.
Kis, begolyózott
ólomkatonák. Bőrük
még bedörzsölik
a kámforos idővel,
készek a bevetésre.
9.
Aki küzdött már
az öngyilkosság puszta
gondolatával,
egyedül annak maradt
joga feltámadásra.
10.
Biztosra megy. Be-
tervezi a vakmerő
véletleneket,
falfehéren szobroz a
rend viharkabátjában.
11.
Az elhavazott
angyalok sítalpakon
közlekednek, el-
kapva tekintetük,
mint a bűnös üvegszemet.
12.
Hogy láthatóvá
legyen a láthatatlan,
lisztet szór szerte-
széjjel. Már egészen jól
kivehető egy malom.
13.
Itthon vagyok, mint
aranyhal-motívumú
sekélytányéron
a kiporciózott, a
még gőzölgő rántott ponty.
Politikamentes pont
Az igazi hiány,
amit a szíveddel érzel,
hiánycikk,
megnehezítve
a háztáji állattartást,
a kertészkedést,
az sem éri meg,
pláne gyümölcsöt termelni
azon a földdarabon,
amit otthonnak
csúfolunk a házunk mögött,
éljenek a bevásárlóközpontok,
az árleszállítások,
fő, hogy kijavíthatjuk
a helyesírási hibákat
halálos ítéletünkben,
amit a remény
a sors elől is
kénytelen
eltitkolni.
