Versek

‍

‍

Piszkos Harry

Az út a fontos, nem a célpont – gondolta Piszkos Harry,

amint a nap megcsillant lassan föld felé

irányuló 44-es Magnumján.

A koponya meg csak röhögött, állkapcsa

ide-oda csattogott és lyukat vájt fogába a döntetlen:

lenni vagy nem lenni.

Négykezes

Mint egy rossz szobor állsz

a placcon.

Mint akit anya szült,

meztelen.

Szerencsés

Már késő este volt, amikor hajamat copfba fogtam.

Dús, vastag lófarok, ahogy anyám mondta régen,

ez mostani ésszel rendkívül félreérthető is lehetne,

de nem az, én tudom csak, hogy ez a ráeszmélés

olyan volt azon a már késő estén, mintha létezne

az a bizonyos biztos pont, ami azóta sincs igazán

sehol.

Szerencsésnek érezheted magad, ezt már nem tudom

ki mondta és mikor, de emlékszem, többször is, és

azóta is próbálkozom elhinni, viszonyítgatni, hogy

miért igen, az érezhetés, a próbálkozás, a viszonyítgatás

nem egyforma, de ugyanolyan nevetségesnek tűnő

ragozásaiban.

*

Aztán belenyúlok egy zsákba és kiveszek valamit.

Nézem, nézem a dolog egyik oldalát és nézem a

másikat, azt, amelyikért újra bele kéne nyúlni, de

nekem csak egy húzásom van. És jön a társam,

belenyúl a zsákba és kiveszi azt a másikat,

én pedig nem szólok és csókot lopok a zsák

szájára.

*

A lófarok sokáig a derekamig ért. Talán, ha most

ugyanúgy megnőne, szerencsésnek érezhetném

magam. De anyám ma csak azt kérdezi, hogy hol van

a zsíroldó, mondom, nem tudom és tovább ragozza,

hogy miért nem lehet azt tudni. Az érezhetést,

gondolom én hozzá.

Ozsváth Zsuzsa 1992-ben született Nagyváradon. Verset és prózát ír, fényképez, fest, dolgozott színházban is, egyetemi diplomája szerint grafikus.

‍