Versek

Tompa Bors Eszter: Kávé

Bevállalós

azt hiszem soha nem

lennék képes úgy bezárni

magam előtted hogy a kulcsot

ne hagyjam a lábtörlő alatt

az a benyomásom hogy

nem tudnék becsukódni

csak akkor ha sejteném

tudod: e mögött a vasveretes

ajtó mögött van még valamilyen

ajándékod

Caro dat ad...

én is csak hús vagyok

ha látszólag csak fazékba-

vonulás a választás ám

megtartom magamnak

az előjogot hogy mérgező

hús legyek

+lehet

lehet hogy nem számít

hogy jó ember az illető

vagy sem ha elgáncsolják

ha kilökik vagy ejtik

mindenik zuhan s az már

a gravitáció felfedezése

óta csak lefelé lehetséges

lehet hogy a jó lényt a

rossztól csak az disztingválja

hogy ki után néznek post festam

ki után nem

Már csak ilyen

ezen még sosem gondolkodtam

most se teszem csak irkálok róla

nem vagyok vakmerő ilyesmit nem

is szerezhettem vehettem lophattam

soha nem mert a tudati bolondsághoz

is bátorság kell és kis halál vagy

annak fejtetőre nyomott barackja

bár nem vagyok bátor sem mert

a vakmerőségért kár...

ha rendszerint kell a fal hogy hátralépni

ne tudjak hogy két lábra állva karmoljak

harapjak néha rúgjak nagy néha elfelejtem

s a kiegyenesedésre fal nélkül is emlékszem

Petit á petit

azon dolgozok most

becsszóra azon egy ideje már

hogy a szabad véleményből előbb

a szabadságot tegyem hírré ez hozza

majd a második tag maradandó hírértékét is

‍