Versek

Tompa Bors Eszter: Cím nélkül

Gyanta

Magas voltál, mint a hegyek,

melyeket mindig csodáltam,

bár elfogott köztük a klausztrofóbia.

A föld nyers szaga, ahogy

feltéped a bakancsoddal, fáraszt

a folytonos kapaszkodás,

hogy akárhogy is igyekszem, mindig

hagyok nyomot magam után.

Beleharapunk a tájba, nem viseljük el,

hogy porlétünk ellenére itt mindig

idegenek leszünk. Az erdő velünk

zihál, a fák gyantaillata, mint valami

halotti balzsam, de én még

rügyek ízét érzem a számban,

próbálok megfeledkezni a halálról.

repedés

próbálom összerakni a részeket

mint csontokat az ízület

úgy illeszt magához minden

amit eltörni nem szabad

gondolataim levert poharak

azt mondtam semmi baj

pedig azóta emlékeztetsz a

szomjúságra

keresek benned valamit

ami feloldja ezeket a

bőrömet kaparászó reggeleket

amin nem hagynak nyomot

a szorongás ragacsos gyerekujjai

amiről majd nem hazudok

és neked sem kell elrejtened

az általam keltett repedéseket

Weeber Luca Borbála 1999-ben született Budapesten. A szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Gimnáziumának tanulója. A miskolci Deákpoézis versenyen 2016-ban és 2017-ben különdíjas lett, 2017-ben a Sárvári Diákírók Pályázatán dicséretet és a legjobb Vas megyei pályázó különdíját kapta meg.

‍