Versek

Szabó András: Torzó,2010

hullám/törés

‍

nem hitted el nekem

a gravitációs hullámok létezését/

aztán ott volt az újságok címlapján/

leragadtál a hullám szóhoz tapadt

törésnél és morajnál/

hogy álmokat/ sírokat/ sókat sodor/

a mindenek fölötti éjjelt hiába mutattam/

te csak az utcát láttad/

a házakat/ s a barmok taposta köveket/

gyöngyhalász vagyok/

légről légre élő/

aki megkarcolta tüdejét/

és megfulladhat a korall milliárd élete között/

mielőtt felhozhatná neked a melagrina vulgatát/

a mélybe hullt ragyogást/

a szemzugokban robbanó meteort/

mely egyszerre hordozza a sötétség lehetőségét/

talán most sem hiszed el/

hogy öleink forgatagában bármely évszak leírható/

úgy ahogy esővel/ új búzával/ gólyákkal/ rüggyel/

tested meghámozott fehér kenyerére szoknyát húzol/

ez ugyanolyan nagy jelentőségű esemény univerzumomban/

mint mikor összeolvad két fekete lyuk/

vagy felizzik és szétfeszül egy neutroncsillag/

parányi szikrát villant/

aztán a hirtelen fellépő erők/

hullámszerűen terjedő rezgést keltenek/

ahogy húsom a húsodban/

só a tenger vizében/

íze szerteárad/

habról habra tapad levegőhöz/

kőhöz/ barmok taposta földhöz/ csillagporhoz/

ahogy a láthatatlan semmi

a fizikai közegben észrevehetetlenül egyesül/

miközben ásít körülöttünk

a világ szövedékének napsütötte része/

és két fekete lyuk egymás körül kering/

összeolvad/ mint savba süllyesztett

vasak/ majd a beszívódás csendje/

ahogy beépülnek a holocén-méhbe/

és mindez a hullámok miatt/

a zavaros ragyogáson keresztül/

olyan gyengén még itt remegsz bennem/

a titkos víz sápadt tajtékában/

alámerülök/ majd felhozlak a mélyből

márciusi anziksz

látom nemzetem javát kisétálni a felzászlózott terekre/ ünneplőbe öltözve/ arcukon pirosrózsával a hidegtől vagy a pálinkától/

egymást gyámolító időseket/ vihorászó fiatalokat/ iskolákból kivezényelteket/ négyessorrá vastagodó kettőssorban/ akiket magyartanárok kísérnek/ hosszú fekete kabátban/ Kossuth-szakállal és -bajusszal/ petőfis lázban/

szekéren zötykölődő/ népviseletbe öltözött honleányokat/ fiatalokat/ időseket/ borgőzös kultúrvezetők vállára támaszkodókat/ rákóczinak dicső kora nem jön vissza többé soha/ paták dobogásának ritmusára szekéren körcsárdást járókat/

szépen éneklőket/ tátogókat/ harsogókat/ nőket és a mögöttük álló férfiakat/ mélyebb hangjuknak arcvonalszerű méltóságát/ miközben hadseregként törnek előre/ édes rózsám a hazától/

mennyi hang/ magasak és mélyek/ fürtökben fölfelé futók/ föl a vigadó erkélyéig/ a vörösházon túl/ a református templomtorony fölé/ sok torok egyetlen hozsannává tömörül/ ének ledobva a szavak köntösét/ felhangzik a szó zeng az induló/

látom győztesek megint régi zászlaink/ a lovakkal táncoló víg- és gyászhuszárokat/ nézd hogy seggelnek a lovak/ biztos a döngetés zavarja/ zendül a kürt/ rajta huszár/ jó paripád előtt nincs akadály/

az aszfalton gőzölgő lótrágyát kerülgető fotósokat/ mobiltelefonnal filmezőket/ főtéri erkélyekről bámulókat/ integetőket/ fénnyel szembe vakuzókat/ mindnyájunknak el kell menniket/

zászlókat lengető/ magyar jövő-magyar haza-márciusi ifjak-szónokokat/ nehéz a rézágyúval/ fúvószenekarokkal/ cserkészekkel/ vármegyésekkel/ győz a szittya fergeteggel/ szájtátó nénikékkel/ jaj de szép balázska/ na ez igen / ezt vetesd le/ azta hej/

a gyalogezredet/ fel a fejjel pajtás/ lesz még lágy kenyér/ ne mennyien vannak torjáról/ szép macsik hej/ éljen a magyar szabadság/ éljen a haza/ a gelenceiek vonulnak a térre fenyőkoszorús lovakkal/ a csernátoni ráfos szekerek követik/ néssze a polgármester a bakon/ édes erdély itt vagyunk/

látom a haladás híveit és a szőrtelen reakciósokat együtt/ a tulipánt csokorba kötőket/ fenyőfagerendával a vállukon baktatókat /csillagot-holdat lehazudókat/ vasaltingeseket/ ünnepeken választásokon mosolygókat/ más sorban kísérettel állókat/ ijesztő férfiakat lóháton/ marsallbottal/ mikrofonnal üzenőket/

látom nemzetem javát/ ahogy ingek alatt szelíden dobog/ valami új puskaportalan forradalmat látok/ delet vivő lányokat/ szép vagy, gyönyörű vagy magyarország mosolyukkal/ kávéházba behúzódókat/ marad a láz/ kapucsínót isznak és cigarettáznak/ beleszédülnek egy szelfibe/

marad a hit a jó férfiakban/ ötvenéves apákban/ csavargyáriakban/ akik ha kell/ az átjárón masíroznak oda s vissza/ legyen úgy mint régen volt/ legyen fizetés/ kenyér az asztalon/

ők is nézik mindezt/ pofacsontjuk roppan/ a türelem partján állva / a tavaszi pasztellpompába öltözött gyülekezetet kinyomulni márciusból áprilisba/ bolondozni/ és nézik a szép új világot/ bolondjait/ ahogy szabadjára eresztik veszett kutyáik

‍