Versek

Kristó Róbert munkája

Árvák

Árvák minden áldott nap árvák.

Sose lökd mögéd, soha se hátrább.

Saját életük foglyai. Ott nincs karácsony.

Akár egy-egy lakat, függnek a vasrácson.

Egyetlen árva sem mondta el, milyen az,

amikor se öröm, se bánat nem igaz.

Nincs kivel örülni, zokogni, nincs a van.

Az árva ahogy élt, úgy is hal, hangtalan.

Őszi átköltés

Kiülök a dombtetőre,

onnan nézek szerte szét.

Hogy is veszi el egy asszony

az urának szép eszét.

Ajándék

Ajándék boroknak sose nézd a fokát!

Húzz jót a korsóból és aztán add tovább.

Van ott még szomjasabb. És a szomj nem ereszt.

Nem is az élet nyúz, hanem a fakereszt.

Ajándék lónak te ne nézd ám a fogát.

Igazi paripa rúgja az ostobát.

Megérzi, ki kushad és azt is, ki szárnyal.

Aki alkudozik, nem viszi magával.

Portré

Aki már hazudott egyszer és haszonnal,

ördöghöz szegődött ott helyben, azonnal,

az tovább hazudik mind éjjel, mind nappal,

hazudik kopaszon és drága kalapban,

hazudik bundában és igen meztelen,

átlép egy garasért életen, nemzeten.

Egyetlen jelzője az, hogy állhatatos,

két talpa virágra vagy sírodra tapos.

Aki már hazudott, fékezést nem ismer.

Lop mások szavából, vigyora a siker.

Lop az égről, Holdról, hazudik harmatot,

Ravatalt hazudik neked, ha nem vagy ott.

Hazudik házszámot túloldalt s ideát,

letagad jégesőt s elismert ideát.

Aki már hazudott egyszer is – mindent mer.

Leveti magáról a kies Neander.

‍