Dobribán Emil: Kompozíció
pacalszűz
nem látszom
te meg alig
tincseidet belepte
valami furcsa köd
csak a rágásod veri fel a várost
ahogy a szőrcsomókat köpködöd
tűzfalon
I
mostanában nyugodt vagyok
legalábbis
azt mondja mindenki
nem lehet egy szabad vershez
eléggé szabadnak lenni
minden alkalommal
minden mondatnak befejezni
II
ismét csütörtök
újra beleszületek mindenféle halálomba
beépülök vesékbe betontömbökbe
gerincoszlopkánonokba
a kertek alatt
már alig látszom
elszívódok – kávémmal a cigi
párnák halott digitalizáció
lassan kéne menni
III
nem határozhatok meg senkit
csütörtökön születtem
a rádióban a tegnapi adás
az asztalnál Thor, Lator, a Törpe és a Csöves
– nem lehet több kihatolás
IV
nem léteztünk soha
csak a visszaváltott üvegek hitették el velünk
az éjszakák gondosan megválasztott sora
a hiányok, speedes szuperhősök, önnön végletünk
ahogy itt ülök
seggem alatt süpped az ágy
V
csak a káosz marad a parketten belőlem
kifolyik
szétnyílnak a rostok
– anya? mi szegények vagyunk?
és akkor Pilátus hozta az ostort
Gál Hunor 1995-ben született Borzonton. Jelenleg Budapesten él.