Jakobovits Miklós: Harmónia
Hideg
A tenyerem és a talpam mindig hideg,
állítólag rossz a keringésem, erre gondoltam,
amíg vártam. A gyomrom nem bírja
a távolságot, hogy lefoglaljam magam,
átírtam valakinek a nevét az övére a telefonban,
hadd higgyem majd néha, hogy ő hív.
A lábujjak a halál előtt néhány nappal
begörbülnek, ezt egy filmben hallottam.
Akkor lett gyanús, amikor próbált lebeszélni.
Várjam csak meg otthon. Mintha jelentése lenne,
hogy a hűtő előtt állok. Eleve hideg van. Az ajtó
alig akar elszakadni, a gumi hangos cuppanással
engedi el a keretet. Üres is lehetne. Mintha más
dolgok függése valamitől igazolná azt a valamit.
Március
Nézegetem a vécében felfüggesztett
naptárban, hogy melyik rokonodnak
mikor van születésnapja.
A lábujjaid végén hintáztatod
a papucsod. Egyszer leesik. Csattanás.
Ijedtemben letépem a március sarkát,
az apád születésnapjával, aki már
három éve meghalt. Visszarakod
a papucsot, hintáztatod tovább.
vegyület
azt mondtad
a tojás egyetlen petesejtből
és az azt körülvevő
tartalék tápanyagokból
és védőrétegekből áll
műanyag villával ettem
egy hópelyhet
mintha biztos helyem lenne
az űrben
irigyled a műanyag villa
bizonytalanságát
bár még egyet sem láttál eltörve
megszámolom hány pehely
egy hóvihar
közben arról beszélsz
hogy a kálcium
hevesen reagál oxigénnel és vízzel
ezért a természetben
csak vegyületei fordulnak elő
a tojásfehérje
mint a sperma szomorú
ha nincs is külön
mit foglalkozni vele
ott van
párnákat raktál az ablakba
hogy ne legyen huzat
olyan volt a csend
mint a liftben
túl sokat vettünk észre
egymásból
a mozgás szervezi a teret
két irányból kerüljük meg az ágyat
átrendez minket
néha úgy érzed neked is csak
vegyületeid fordulnak elő
aludhatnék éjjel de nem
mert ébren van
a keze
túl pontos
Németh Gábor Dávid 1994-ben született Budapesten, jelenleg is ott él, a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakos hallgatója.