Vorzsák Gyula: Parázshegy 1
Utólag
Álmomban a volt feleségem
esküvőjére vittem
rozoga traktoromon
egy 120 kilós élő disznót,
duzzogott a közös
lányunk, miért nem
a kicsontozott, tiszta húst viszem
és miért nem fogyókúrázom,
hisz annyi vagyok,
mint az ártány maga,
csak az nem látja
aki nem akarja,
majd mivel nem akadt böllér,
rám bízták a dolgot,
beleizzadtam, mire
a másvilágra küldtem
a kíváncsi disznót, bár nem
állhatott ki engem,
meg a kalapácsot,
amivel homlokon csaptam.
Ekkor ébresztett fel az
unokám, megérdeklődve,
papa, ugye lehet
ébren is álmodni?
A szokott helyen
János ebéd után elaludt az
ágyán, az ágyán, amin este már
nem térhet nyugovóra, hisz vagy négy
éve faterja szűk szobájában
alszik, apja betakaródzani
se bír magától, míg János szunnyad,
jót sziesztázik a puha ágyon,
igazi álomszép meztelen nő
készítget fényképeket róla, de
ilyesmiket még megálmodni sem
lehet, hisz az álom egy négysarkú
szoba, lefekvés előtt sarkait,
ha jól megnézed, az álmos álom-
fejtők szerint sose álmodsz semmit.
Impromtu
Apámmal nézzük
a focit a tévében,
kimegyek vizelni,
amikor visszajövök,
azt mondja,
egy idegen az előbb
ordítva szurkolt mellette,
ő meg alvónak
tettette magát,
hogy engedhetnek
bolondokat a
kórterembe,
ahol ráadásul,
amikor kikapcsolja
a készüléket,
otthon érzi magát.