.svg)
Székely Ian: Untitled
négysoros
tudod az élet szép és hasztalan
de látod lenni már csak így lehet
majd mint a könnyű tejhab összetörsz
kanállal elkavarják szívedet
lassan szét
nézd hogy hordja lassan
szét a szél
szemöldökráncolásod
látod hiába minden
elsimulsz
elülnek gondjaid
magadnak is már megbocsáss
minden hiába látod
lassan csak elsimulsz
csak hordja szét
elülnek gondjaid
szemöldökráncolásod
j a zanza
„számadok törődöm
fut a velorexem
a sivatag földön
magam elé fekszem”
ha hét
toronyba
és ha háziúr
sohasem
menekülsz
amíg a lázad
ég hevül s
te kényedül
a házat
fájdalom
a magyarázat
kívül belül
ha hét
a leglágyabb
nem vágy ez már
csak emlék
nem érted én
nem élni csak
feledni is
szeretnék
és ez máskor
se volt más
a reggel a leglágyabb
lemondás
mintha semmi
én már csak arra
emlékszem hogy fázunk
mint a reggelek
hogy állsz és állok
és várod hogy
szeresselek
hogy vársz
én már csak arra
hogy téged mintha semmi
a hideg sem zavarna
felhőkarcoló
most
hogy
a mély
ségek
már
mind
kimér
ve ve
szett
gyors
lifttel
csúcs
ra jár
a tér
iszony
csendben
mikor már mindent kiejtettem
a kezemből te csendben
magadhoz emelsz
minden kezdet
„De ez mit is jelent?”
végül is
talán még mindig érdemes. Elkezdenünk
a mondatot.
mindig megint
mindig mit kéne
megcsinálni
meg mi nincsen
kész megint
Skobrák Máté: 1990-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE tanító- és óvóképző karának tanító szakos hallgatója.
