Versek

Amalia Crișan: Eminescu hársfája

Castelul Károlyi

Ezen a padon is csókolózhatott

anyám meg apám anno.

Előbbi ölelgetni szokta itt a fákat.

Keveset vágtak ki azóta.

A gyerekkorunkra viszont

ráépítettek egy botanikus kertet.

Gyakran járok vissza,

mégis állandóan fotózok,

mint az idelátogató

bolgár családok. Ők

azért vannak a kastélykertben,

mert ma nem nyitott ki a strand.

Turistát játszani itthon.

Ők nem

Sokan nem tudják,

hogy a medvét nem szabad itatni,

mert olyankor

nagyon képes a szeretetre.

És a medve nem

gyengéd mozdulatokkal

tanult szeretni.

Fogalmuk sincs róla, hogyan

szelídítsék ezt az állatot.

Külsőségekben hisznek, mint

a macska nyájassága,

vagy az okosan úszkáló delfinek.

Ők azt sem látják,

hol nyílik az erdő.

Nem mászták meg a hegyeket,

csak alulról zavarják gépeik

villanásaival a fenyők nyugalmát.

Hamis cikkeket írnak, hogy

ott a fák közt

a könnyező medve állandóan

érezzen bűntudatot.

Twist and shout

Lackó faterja még harmadikban halt meg.

Ebben a korban egy gyerek nem beszél

a haverjainak a fájdalomról,

aztán meg valamiért örökre tabu marad.

Azon a nyáron többször is bebasztunk

a régi arcokkal az általánosból.

Egyszer épp Lackóéknál Beatlesre

táncoltunk a nappaliban.

Olyanok voltunk, mint valami

amerikai kamaszok a 60-as évekből.

Rengeteg bort megittunk, én meg

Lackó arcán kerestem az ambivalenciát,

de inkább csak megnyugtató önfeledtséget

találtam, miközben halott apjának

a képe monoton figyelte, ahogy ugrálunk.

Mindig is tudtam, hogy

nem vagyok képes tiszteletet mutatni

az élők felé,

de hogy a halottak felé sem.

Maier Péter: 1997-ben született Nagykárolyban. A budapesti ELTE magyar szakára jár.

‍