.svg)
Gaál András: Vizek eredete, 1970.
A
kitöltött jövő egy úszómedence,
megfürödhetünk benne, de csupáncsak
ruhástól, a többi lehetőséget
régen eljátszottuk, mint a papiros,
amire már verset sose körmölünk,
inkább beleírjuk mindjárt a gépbe,
a tökéletesség azóta a hős
múltbeli én, mindent felad a postán,
sorsjegyet kapar, állandó számokkal
lottózik éppen hatvanhárom hete,
a számokat először a masina
véletlenszerűen adta kezébe.
A számok is
Lehet húsz éve már, mindegyik szüli-
napomon, nagyapa lefényképezi
a születésemkor elültetett vad-
almafát, a képet azért magánál
tartja, egyik évben a szőnyeg alatt,
másik évben valamelyik könyvében
felejti, azt mondom, az évek során
beleette magát az almába, hogy
száműzött rab a földgolyó a lába
alatt, hogy szerencsés, mert mindene meg-
van, ami elfogultság nélkül nincsen
a birtokában, hogy meg van számolva.
Retró
János a gyerek, ellopta szomszédjuk
karóráját, nem tudott vele boldog
lenni, nem bírta eldönteni, hova
dugja el, a pincébe, a padlásra,
aztán egy diótörő kalapáccsal
ráütött a karórára, jó mélyen
elföldelte, mint a döglött tyúkokat,
a szélpuskával lelőtt madarakat,
melyeknek megjelölte sírját, s hogy ne
legyen feltűnő, a karórának is
keresztet tákolt össze deszkalécből.
