.svg)
Jan Skácel méltóságának emlékére
Részt kellett venni a játékban:
élni:
időről időre békésen,
versizzástól megvilágítva,
vagy a bor csendjétől,
oroszlánkölykök és
vadászösztöneik között,
kitépni a zerge nyelvét,
feddhetetlen verset kellett volna írni,
együtt a kevéssel,
megtartani a kulcsokat (otthonra),
bár a kevés kevés minden esetben,
ami számít,
az mindig a szemre célzott,
aztán a felfüggesztés,
a kísérő kísértés,
rettegni kellett volna azoktól az apró,
jelentéktelen kompromisszumoktól,
drótok között élni,
bejárni a várost,
pihenni egy fa alatt,
belevizelni a folyóba,
hazamenni,
örökre kéretlen vendég,
örökre beszámíthatatlan, eleven.
(fordította Horváth Benji)
