.svg)
vándorte
azt mondod majd csak akkor
addig ne addig semmit sem majd csak akkor
ha szerinted a legelcsépeltebb módon válaszolni tudok
a szerinted legelcsépeltebb kérdésre
hogy akarok-e játszani
akarok-e játszani például halált
valami zsibong bennem hogy ez hülyeség
nem a kérdés ne érts félre hanem a kérdés helyzete
hiszen valami zsibong bennem
hogy persze hogy most hogy egyből hogy gyere
de hiába zsibongok innen
egy romosodó házak porától köhögő utcáról
a kidőlt emlékszobrokkal körülvett és lekopott emléktáblákkal
teletűzdelt belvárosi utcából
az utcát körbezáró kísértetlabirintusból
a labirintust burkoló szellemvárosból
hiába zsibongok mert te odakint
valahol az expresszbuszok végső megállóján is túl
valahol a városhatár szélén
ahol kisárgult fű nő a gondolataimon
a gondolataim maradék kórói között
valahol ott ameddig egy idegen eljöhet
ott ameddig te is eljöhetsz
ott ahol álldogálva várod hogy megérkezzek
ott te nyilván nem hallod
hogy én torkomszakadtából hogy én kidülledt erekkel
ott ameddig te még eljöhetsz
ott nyilván nem
esélytelen hogy halljad amit én itt bent zsibongok
homokvár
kajálás után kisétálunk a partra
anyuék papucsban én mezítláb
akadályozom őket a haladásban mindig megállok a váraknál
és kapkodó kezekkel hogy ne folyjon ki ujjaim közül a homok
hozzáépítek még egy udvart vagy hidat mindegyikhez
kiáltanak utánam felszökök a vár mellől
és indiánugrásban pótolom hátrányomat
de mire beérném őket belebotlok egy másik homokvárba
ami csupasz dísztelenségével könyörög egy kis udvarkáért
vagy hídért vagy bástyáért
apám erélyesebben szól utánam
odarohanok hozzá és bocsánatkérőn megfogom kezét
lenéz rám és huncut mosolyából kikaparom a cinkosságot
a következő várnál leguggol mellém és együtt gyúrjuk meg
a kerítést
----------------------------------------------------------------------
kajálás után kisétáltam a partra
anyuék a szobában én szívok
a következő ciginél is lebegni fog előttem egy kisfiú lidérce
ahogy zakkantan gyömöszöli egyik buckát a másikba
páratlan lendülettel és kerekre dülledt szemekkel
majd indiánugrásban szalad szülei után a hullámverés szélén
de csak a következő építményig ahol ismét tovább rajzolhatja
saját csenevész kopár magányának vonalait
a következő homokvárnál már egyedül hallgatom az enyészet
szép neszét
és nem néz vissza rám senki
----------------------------------------------------------------------
gyarmatosítás
Annyira közel vagy, hogy tériszonyom van.
Üldögélünk ráncolt homlokkal a diófaasztalra terített
térképek, centisek és körzők fölött.
Történelmi és kulturális okok miatt nem tudjuk meghúzni
a határvonalat
a fürdőszoba tükörpultján.
