.svg)
„Itt ez a látszólag simára döngölt,
távolról szépnek mutató út,
és itt vagyok én is.”
(Király László: Utak)
„kényszerű türelmesek kasztja
mely a kört imádja
az örök visszatérést”
(Király László: Integetők)
itt néznek a távolba a valahol maradók
tenyerükben virágzik a hallgatás
nyelvük alatt szétzúzódó pipacsok
szemük farkasfény szívük halott lódarázs
foguk közé préselődik a virágpor
ha régi padlásokra hordják fel a múltat
lábujjhegyen hogy ne dúljanak szét fészkeket
vacognak mint ki fél repülni nem tanultak
itt vesznek mély levegőt a valahol maradók
a halhatatlansággal járó fojtó emberszag
számon kér a virágoktól minden illatot
nyomukban meg elviselhetetlen rendet rak
hogy lihegjenek a kipárnázott sötétben
mint a séta közben megvadult lovak
nevet adnak kagylónyi tengereknek
áldást osztanak és megbocsátásokat
itt nyugtatják régi szerelmeik a valahol maradók
feloldják a szélben a fegyverszünetet
mielőtt végleg elveszítik önmaguk a kertben
koccan a foguk mint üres vodkásüvegek
