Útmutató egy létező Írószövetséghez (Mic îndrumar privind ființarea USR)

Székely Sevan: Téli táj (Peisaj de iarnă), részlet
A román írói céh olykor-olykor kellemetlen események helyszíne, amelyek az azonnaliságban élő gondolkodás ritmusát követve, valósággal rituálisan visszatérő rögeszmékből fakadnak, melyek átitatódnak egyes szereplők szűnni nem akaró gyűlöletével. Írók egy csoportjáról van szó, akik az ihlethiányt hiába próbálják úgy megoldani, hogy gyógyhatást remélve ettől a gondolattól, ünnepelik: a Romániai Írók Szövetsége nem létezik. Ráadásul nem tegnap óta vagy mától, de több mint… harminc éve!
Ezen írók véleménye szerint az 1989-es forradalom egyik nagy fegyverténye az Írószövetség megszüntetése volt. Igaz, ami igaz, nagyon kifinomultan nyilvánult meg e fegyvertény, mert mindezidáig senki sem vette észre. Még a fent említett írók sem, akik a maguk során vezetői, díjazottai vagy haszonélvezői voltak ennek az úgymond régóta megszüntetett Írószövetségnek. […]
Mi igazolja a Romániai Írók Szövetsége létezésének törvényes voltát?
A Romániai Írók Szövetsége az 1908-ban létesült Román Írók Egyesületének törvényes jogutódja. Azoknak, akik azt mondják, hogy az alkotói szövetségek sztálinista kitalációk, tudniuk kell, hogy a két világháború közötti időszakban, a zeneszerzők, illetve az írók szövetségeinek legrangosabb elnökei olyan „sztálinisták” voltak, mint George Enescu és Liviu Rebreanu. Említsük meg azt is, hogy 1912-ben magas jogi besorolást kapott és (milyen szép e kifejezés:) erkölcsi személyként ismerte el a Szenátus és a Képviselőház.
Az Írószövetség egyedi szabályozás által vált a Román Írók Egyesületének jogutódjává, mégpedig a Nagy Nemzetgyűlés elnökségének 1949. június 24-én elfogadott 267. számú rendelete alapján. Utólag a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa 1990/27-es számú törvényrendelete kivonta a Kulturális Minisztérium fennhatósága alól, mely fennhatóság a kommunista központosító szervezeti formák jellemzője volt, és az alkotói szövetségekenek, az Írószövetséget is beleértve, strukturális, működési és gazdasági autonómiát adott. A Romániai Írók Szövetsége megőrizte közhasznú státusát.
Miért nem rendelődik alá az Írószövetség az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó 2000/26-os kormányhatározatnak?
A felénk irányuló szemrehányások egyike az, hogy nem írattuk be magunkat újra az egyesületek jegyzékébe a 2000/26-os kormányhatározat értelmében és nem felelünk meg a követelményeinek. A valóságban az Írószövetséget éppen ez a kormányhatározat helyezi a kivételek közé. A határozat 85. cikkelye értelmében „a közhasznú jogi személyek – egyesületek, alapítványok vagy más ilyen jellegű szervezetek –, amelyek törvények, határozatok vagy törvényrendeletek, kormányhatározatok vagy más közjogi döntések alapján jöttek létre, nem tartoznak jelen határozat hatálya alá, hanem továbbra is a sajátos szabályozások határozzák meg működésüket, melyek a létrehozásukat lehetővé tették.”
Tehát a Romániai Írók Szövetsége egy írószervezet, román jogi személy, amelyet közhasznú jogi személyként hoztak létre és ismertek el, alárendelődve azon sajátos szabályozásoknak, amelyek létrehozását és működését lehetővé tették, s amelyek megelőzik a 2000/26-os kormányhatározatot.
Látható tehát, hogy a törvényhozó és a kormányzó, illetve a bírói hatalom miként igazolta különféle törvényi erővel rendelkező szabályozások által az Írószövetség törvényes voltát.
Egy olyan egyedi norma, mint a 267/1949-es határozat, amely kizárólag az Írószövetségre vonatkozik, nem vonható vissza csakis egy azt követő utólagos határozattal. Egyetlen, Romániában 1949 utántól, napjainkig menően elfogadott törvény sem vonta vissza az Írószövetséget létrehozó határozatot. Így tehát az alapítási határozat teljes mértékben érvényben marad. Ráadásul 1990-től kezdődően a Parlament számos olyan törvényt fogadott el, amely nevesítve említi az Írószövetséget vagy az Alkotói Társulások Nemzeti Szövetségét (ANUC) – melynek az Írószövetség tagja –, mint egyes jogok haszonélvezőit.
Ne feledjük: az Írószövetség törvényes léte és közhasznú volta fontos jogosultságok megszerzését tette lehetővé a romániai írók számára.
Úgymint: az irodalmi bélyeg bevezetése, egészségügyi biztosításra vonatkozó jogok, az érdempótlékok bevezetése, irodalmi lapok finanszírozása, egyes ingatlanok koncesszióba adása stb. Ezekhez adódik hozzá központi és helyi forrrások által számos irodalmi esemény megszervezése országszerte. […]
Mi történt volna, ha az Írószövetség megszűnésével kapcsolatos hírek igaznak bizonyulnak, és Creangă szavával élve, nem lett volna balgaság a becsmérlők öröme?
Ne játsszunk a szavakkal. Az Írószövetség megszűnésének hipotézise valamennyi, a fentiekben felsorolt jogosultság megszűnéséhez vezetne. Ha olyan helyzetben lennénk, amelyben a becsmérlések, a rágalmazások, mocskolódások és csúsztatások elérték volna az Írószövetség ellenében kitűzött céljaikat, az írók céhének már nem lett volna módja arra, hogy az eddigi színvonalon folytathassa ­tevékenységét. […]

VARUJAN VOSGANIAN,a Romániai Írók Szövetsége alelnöke

(A levél rövidített változatát Karácsonyi Zsolt fordításában tesszük közzé)