Útjaim

1. A szembefutók arca

Amikor nem szeretem a testem, lemegyek futni.

A másodikról rajtam felejti szemét az úr.

Úgy néz rám a Ferenc tér gumiburkolatán,

mint az erőszakolók. Értem jössz, hogy vigyél haza,

mert lehűlt, és sötétedéskor nem biztonságos a tér,

számolod az építőköveket, talán megszokásból,

talán félelemből, hogy valahol kihagytak egy falat.

A szembefutók arca pont, mint az enyém.

A szembefutók arcul tüsszentik egymást, és élvezettel

törlik bele kezüket a belógó faágak leveleibe,

a velük futó vizsla szőrébe is.

A bokrok medúzakarok. Benyúlnak a testszövetig.

Egy kilométer 5 és fél perc, háromszor ennyi az sok.

Ide a Nagyvárad téri metróállomás.

Cefreszagú fejek lógnak a sínek fölé.

Rezidensek szemét dörzsöli az alagúthuzat.

A térgondnok arca megszépül estére, és én elfelejtem,

kiért is jöttél, és futok, mint a dög. Kört kör után.

2. A testvérhez vezető út

A fejnehéz jukkák és orchideaarcú emberek

nehezen lélegeztek az üvegházban.

Én a testvéremet kerestem, hogy csináljunk egy képet

a könnyező pálma előtt. Egy vízesés alatt állt.

Sehogy sem fértünk bele a képbe.

Megkértem Liát, legyen a fotósunk.

Kényelmetlenül hosszan exponált, azt hittem,

lassan elnyeli őt is a párakapu,

mint azt a tíz japán turistát az előbb,

akikbe beletört a vízsugár.

A testvérem még szebb volt ebben a szögben.

Sose mondom neki, mert nem hiszi el magáról.

Csak azoknak a fiúknak, akikkel éppen jár.

Van, hogy nem jár senkivel, hetekig meg sem mozdul,

az albérletnek nehéz és állott levegője lesz, ő csak ül

egy sorozat előtt, és nekem muszáj elhúzni a sötétítőt,

hogy kapjon valami fényt.

Somorjai Réka 1994-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen szerzett diplomát. Elsősorban drámákat, verseket ír, a FISZ tagja. 2023-ban Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

‍