.svg)
Kabai Krisztina: Pillangó. Caiete Silvane Kiadó, Zilah, 2022.
„Mi történik körülöttem? Útban a Pillangó felé – ez a kérdés jár a fejemben. Amióta itthon vagyok, egyik meglepő eseményt a másik követi. Kezdem kellemetlenül érezni magam a saját életemben. A szüleim mintha átalakultak volna egy alternatív amerikai amish családdá, aminek a középpontjában egy istenutánzat áll, a szabálykönyvük a tízparancsolat kifordítása, a céljuk pedig az, hogy minél többen legyenek, és nem félnek erőszakot alkalmazni, ha valaki esetleg ellenkezne. De ha csak a családommal lenne probléma, akkor én lennék a világ egyik legboldogabb embere” – próbálja meg átlátni sorsát Kabai Krisztina Pillangó című kötetének egyik főszereplője, s lényegretörőbben talán nem is foglalhatná össze helyzetét. A múltba visszapillantva megtudjuk, hogy a két fiatal főszereplő – nem pusztán önszántából – betört egy kisboltba, s annak következményei egyre kaotikusabbá fokozódnak, míg végül sem ők, sem a szeretteik nincsenek biztonságban.
Miért olyan könnyű fiatalon bonyolult helyzetekbe keveredni? Lezárhatók a múlt gondjai? Milyen hatással lehetnek a hibáink az életünkre? Hát az életünk többi szereplőjére? Mi várhat otthon kétévnyi távollét után? Számtalan hasonló kérdés merül fel a könyvben, és választ is kaphatunk rá az idézett tizennyolc éves lány szemszögéből. A könnyedén romantikus és szövevényes akció-krimi formába bújtatott tinédzser- és fiatal felnőttkori problémákat boncolgató regényben számos nézőpontból rajzolódik ki a cselekmény. A fiktív maffia és a rendőrség szorításában saját helyzetüket teljesen átlátni képtelen fiatalok életében végül is minden szál egy pontba fut össze, és természetesen mindent a szerelem sző át és irányít. A múltból kísértő hibák, az önhibáztatás és az önutálat pedig a megbocsátás és megbocsáthatóság, a sors befolyásolhatóságának és a cselekedeteink súlyának kérdéseibe csap át: „Egyéb dolgokra terelem a gondolataimat (...). Kezdenek teljesen felmarcangolni belülről, és nem hiszem, hogy ebben az állapotban sokáig bírnám. Hevesen dobogó szívemet szinte a fülemben hallom…”
