Ünnepi

Ünnepeljük a könyvet, szoktuk néha. Épphogy lejár az egyik könyvvásár, serényen készülődünk a következőre. Nincs zsúfoltabb időszak a nyárnál egy szerkesztőség életében: az egymásba nyúló fesztiválok és városnapok lármájában írni csak a legelszántabbak tudnak, és én nem tartozom az elszántak közé. Nyakamban fényképezőgép, mögé bújok, ha nem akarok megszólalni. Jó válogatni a fotók között, mosolygó arcok, csillogó szemek, pazar reklámja egyre dráguló könyvünnepeinknek. Élénk, színes borítók, újranyomott klasszikusok, kortárs óriások vagy szépreményű fiatalok – se pénzem, se időm lépést tartani mindegyikkel, de majd az olvasónak, a képzeletünkben mindent látó, halló, örökfogyasztó olvasónak hátha lesz.

A könyvbemutatók lejártával ismerősök, barátok, egykori tanárok és tanítványok ülnek az asztalok köré. Ritkán van ennyi erdélyi író egy helyen, hogy múltban felejtett szép emlékeiket vagy netán haragjukat felelevenítsék, eközben páran egy szomszédos asztalnál az irodalom­oktatás reformjáról és autóink menthetetlen állapotáról tanácskozunk. Ennek is megvan a maga varázsa, kisebb-nagyobb kitérőkkel úgyis az irodalomnál kötünk ki, például ott, hogy még nem olvastunk baszk írótól semmit, és talán ők sem erdélyiektől. Nem lehetne okom panaszra, az interneten számtalan cikk ünnepli, hogy újra divatba jöttek a könyvek, és havonta közlünk eladási statisztikákat a Helikon honlapján arról, mely könyvek azok. A statisztikák nem az erdélyi íróknak kedveznek, de egyelőre az irodalmi díjainkat még nem ezek befolyásolják. Hogy a statisztikáktól való függetlenség javukra vagy hátrányukra válik az erdélyi íróknak, azt nem tudhatom, de ha majd befejezem azt a sokat ígérgetett regényt és végre erdélyi író leszek, akkor talán igen.

Megnyitóbeszédében Markó Béla a szabadságról is beszélt, szokott néha. Életkoromból adódóan nem ismerhettem mást, mint szabadságot. Talán annak is megvan a maga szabadsága, hogy az erdélyi írónak nincs sem népes olvasóközönsége, sem felelőssége a statisztikákkal szemben. Hogy elbújhatok a fényképezőgépem mögé, és bizony elbújok, amíg befejezem azt a regényt. Egyedül arra nincs mentségem, hogy még nem olvastam baszk írótól semmit, de ezen is dolgozom.

‍