.svg)
A tavalyi Fisz-tábor maradandó élménye miatt vártam az ideit is, mely július 19–23. között volt a megszokott helyen, Szokolyán, Királyréten. Igyekeztem a nosztalgiavezérelt elvárásokat háttérbe szorítani és teret engedni az új élményeknek, hiszen tudtam, hogy a tábor képes újat adni, ami már az első két napban be is bizonyosodott.
Szerda este érkeztem Királyrétre, így sajnos lemaradtam a megnyitóról, ahol Konkoly Dániel és Pataki Viktor, a FISZ társelnökei köszöntötték a táborlakókat és ismertették velük a szervezőcsapat tagjait, Bálint Bernadettet, Gondos Mária Magdolnát, Górász Pétert, Kiss A. Krisztát, Pinczési Botondot és Szirák Sárát. Idén is több műhelyen vehettek részt a táborlakók. A prózaműhelyeket Juhász Tibor, Moskát Anita és Vörös István, míg a líraműhelyeket Lövétei Lázár László, Kollár Árpád és Terék Anna vezette. A műfordítást Nádasdy Ádám, a kritikát pedig Balogh Gergő és Smid Róbert koordinálta. A reggeli proszemináriumokat Neszlár Sándor tartotta.
Dani és Viktor jöttek értem Kismarosra. Az autóban rögtön az előadásokról és a tábori hangulatról kérdeztem őket. Megtudtam, hogy az első körös műhelymunkák után Bánki Éva beszélgetése kezdődött, akit Borbáth Péter kérdezett többek között a kreatívírás szervezhetőségéről. Vacsora után indult a FISZ-Durr: a szervezet frissen megjelent köteteire és azok szerzőire került a fókusz. Juhász Tibor kérdezte Bányai Tibor Márkot, Magolcsay Nagy Gábort, Oláh Pétert és Sirokai Mátyást. A beszélgetés végére érkeztem és első utam a büfében szorgoskodó Bettihez vezetett. Ezt követően nagyon örültem Balogh Gergő társaságának is. Jó volt látni régi ismerős arcokat, meg olyanokat is, akiket máshonnan ismerek, de itt vannak az első FISZ-táborukban. Dinamikusan indult az első este. Urbán Bálint és Górász Peti kezelésbe vette a DJ-pultot, a táncparkett sem maradt üresen. Számomra is csalogató volt, így egy kevés bulizással zártam a napot.
Második nap fáradtan cammogtam le reggelizni, de a kávét már a proszemináriumon iszogattam Neszlár Sándort hallgatva, ahogy a szerkesztői ismeretekről beszél. Próbáltam megtalálni a helyem az idei táborban, így az ígéretes kritikaműhely mellett döntöttem. A műhely koncepciója idén, hogy a délelőtti alkalmakon a kritikaírást érintő elméleti kérdéseket jártuk körbe, míg a délutáni műhelyen konkrét szövegelemzés történik a foglalkozáson részt vevők előre beküldött szövegeivel. Első körben a pozitív kritika került terítékre. A műhelyen velünk volt Erős Kinga, aki bevezetőként a Magyar Írószövetség alakulásáról, történetéről és jelenlegi helyzetéről is beszélt, majd a pozitív kritika kapcsán alakult ki egy termékeny beszélgetés. Kihasználva az ebéd utáni szabadidőt gyorsan megtámadtam a medencét, ahova Pinczési Boti is velem tartott, így sikerült egy tartalmasat beszélni. Újra műhely, majd a „nemzeti gyepen” találtam magam, ahol elkezdődött az Editio Princess nevet viselő beszélgetés. Tóth-Cifra Júlia kérdezte Erős Kingát, Nagy Gabriellát és Pataky Adriennt. A beszélgetés központi témái a nők és szerkesztés, mentorálás és utánpótlás voltak. Mindezeken elmélkedve vonultam el vacsorázni, ahol a többiekkel viccesen a bébirépa különlegességéről diskuráltunk. Bár fáradtak voltunk, de kíváncsisággal ültünk be a következő előadásra. Az est „sztárvendége” Szécsi Noémi volt, őt kérdezte Varga Betti leginkább az eddig megjelent műveiről, központi motívumairól és az írói karrierjének elindulásáról.
A tábor második napja sikeresen az irodalom női karaktereire helyezre a fókuszt. A több irányú megközelítés transzparenssé tette a kortárs irodalomban a női pozíciókat. Tanulságos két napon voltam túl és tudtam, a következő két nap is élményektől és szakmai tudástól lesz gazdag, így a hideg és a fáradtság is azt mondatta velem, második nap érdemesebb kihagyni a bulit, hogy a harmadik és negyedik nap eredményesebb lehessen.
Fotók: FISZ – Facebook, Szirák Sára és Gondos Mária-Magdolna
