Hatházi Rebeka: 16
No items found.

Ügyintézés (Versek)

XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 05. (883.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
Hatházi Rebeka: 16

Ügyintézés

Adj be egy kérést egy hivatalhoz,

s örülj, ha harminc napon belül választ kapsz!

Ha megoldják, orvosolják ennyi idő alatt

a problémádat:

boldog lehetsz!

 

Halj meg,

s jóllehet téged már hidegen hagy,

felgyorsul körülötted az ügyintézés.

Az orvos azonnal igazolja a halál beálltát,

a jegyző azonnal kiállítja a halotti levelet,

a pap azonnal programálja a temetést stb.

Vagyis mindenki halogatás nélkül,

a legrövidebb időn belül intézkedik,

és három nap alatt eltemetnek,

három nap alatt eltakarítanak

a föld felszínéről.

 

Életed során

sosem tapasztalhattál

ilyen gyors ügyintézést!

Kár, hogy ennek már nem tudsz örvendeni,

és nem tudsz már köszönetet sem

mondani…

 

Az elhalálozás, a temetés

nálunkfelé jól bejáratott gyakorlat.

A halál mozgósítja a banzájt.

Szalad a harangozó, jönnek a gödörásók,

s egykettőre máris ott vagy

a föld mélyén.

 

Olyan nincs, hogy élve

ennyi idő alatt el tudjál intézni

egy életbe vágó dolgot!

Ahhoz, hogy felgyorsuljon az ügyintézés,

kötelező módon meg kell

halnod!

 

Halj meg,

tégy keresztbe nekik!

Hadd szökdössenek, hadd szorgoskodjanak!

Jóformán a lelked fel sem ér a mennybe,

s a tested máris ott nyugszik a föld alatt…

Ezt nevezik pontos, gyors, lelkiismeretes

kiszolgálásnak… Ez az, amin az Isten is

elcsodálkozik, hisz neki is legalább

hat nap kellett ahhoz,

hogy nyélbe üsse a világot…

 

Magasan

Születésed

következményeit viselve

szeretnél te is tökéletes lenni,

de ahhoz millió feltételnek

kellene megfelelni.

 

Imádkoztál-e este lefekvés előtt?

Vettél-e be gyógyszert, vitamint,

s megittad-e a két liter folyadékot

(lehetőleg ásványvizet!),

amire a rádió mindegyre

figyelmeztet?

 

Olyan nincs,

hogy minden elvárásnak

egy életen át eleget tudjál tenni!

 

Hátha Isten irgalmát végül

mégis kiérdemled?

Hátha végül mégis Isten

felvisz a mennybe tégedet is?

 

Biztassad magad:

hogyha felvisz, nehogy szédülj!

Biztassad magad:

hogyha felvisz, nehogy hányjál!

 

Hisz olyan magasan

még sosem jártál …

 

Az árnyék

         Sz. J. emlékére

 

Kezdetben csak a sötétség volt,

de az Isten így szólt:

legyen világosság is!

Amikor világosság lett, a dolgok

egy-egy árnyékot kaptak,

így az ember is.

 

Amikor világra jöttél,

te is kaptál egy árnyékot.

Hogy kísérgessen, ne hagyjon magadra.

Legyen hű hozzád, amíg élsz.

Kaptál egy isteni figyelmeztetést is,

hogy ne hagyd el az árnyékodat,

mert vissza kell majd adnod,

el kell végül számolnod vele.

 

Az, hogy sokszor

megpróbálod átlépni

vagy átugrani – még megbocsátható!

De elhagyni, netán eladni,

mint tette volt azt Schlemihl Péter,

szigorúan tilos, hisz az be nem látható

következményekkel járna!

 

Nyugodj bele abba, hogy csakis

ásó, kapa és nagyharang

választhat el az árnyékodtól,

mert vissza kell azt majd szolgáltatni,

ha lejár a mandátumod ideje!

Ha lejár az árnyékviselési engedélyed!

Ó, sokszor elhagynád, vagy jó pénzért

eladnád te is, mint Schlemihl Péter,

de nem érdemes! Az egyszer

megtörtént esetből tanulhatott

a világ…

 

Marad hát,

hogy amikor búcsút

intesz az árnyékvilágnak,

leadd a kincstárnak a szennyes,

már jócskán megkopott árnyékodat,

mint rabruhát, mint katonazubbonyt.

Hadd mossák és javítsák ki,

tegyék használhatóvá, hogy aztán

rá lehessen sózni egy szerencsétlen

flótásra, aki történetesen akkor

született…

 

Ketten

Uram,

időnként gyakorolom

a bűnbánatot,

hogy gyakorolhasd te is

a megbocsátást!

 

Uram,

időnként megfürödöm

a szeretetedben,

aztán megszárítkozom

a kályha sarkánál,

és elindulok folytatni a táncot,

amit elvétettem.

 

Uram,

az én szennyvizem is

a város nagy ülepítőjében

nyer feloldozást,

mert mint ahogyan József Attila írta:

„Hiába fürösztöd önmagadban,

csak másban moshatod meg arcodat.”

 

Uram,

ha csak egyedül én

gyakorolom a bűnbánatot,

és más senki –

és ha csak egyedül te gyakorolod

a megbocsátást,

és más senki:

 

akkor mi ketten

nézhetjük majd egymást

a mennyországban!

 

Ahab

Rozoga hajóm fedélzetén

Fel s alá szaladgálok

Falábamtól döng a padlózat

Kezemben a rozsdás szigony

Vele fekszem vele kelek

Jobbra-balra hajigál az óceán

De percig sem feledhetem őt

Tudom egyszer majd ismét

Feltűnik a horizonton

 

Körülöttem tépett

Vitorlák tört árbócok

Falábamtól döng a fedélzet

Kezemben a rozsdás szigony

Szememben a gyűlölet a bosszú

Meg fogom ölni el fogom pusztítani

A Fehér Bálnát lehet hogy csak

Bennem él mint démon

Mint másik énem mégis

Az óceánt kémlelem kitartóan

Meg kell ölnöm el kell pusztítanom

Bosszút kell állnom

Hogy megszűnjék bennem létezni

Hogy megszűnjek benne létezni

Kettőnk közül az egyiknek

Meg kell halnia

A másikban

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb